Csak lazán...

Iszonyú jó érzés volt, mikor kiderült valakiről, hogy régen olvasta a blogot, és hogy 'féléve ezt keresi, és megtaláltuk egymást.......nagyon örültem neki, és persze a kommentelőknek is nagyon hálás vagyok, hogy írtak!! Megint csak nem húznám tovább a szót, csapjunk a lovak közé! ;)


10./1.

Reggel, délelőtt, délután, este minden simán ment, reggel csak úgy 30 percet késtem a suliból, mert a szüleimmel "beszélgettem, délelőtt csak összevesztem Jake-el, hogy még a testvéri szeretetet is megerősítsem, délután csak eltévedtem a külvárosban, és este pedig kétségbeesetten sírtam a külvárosban. De sebaj, még ennek ellenére is azt mondtam magamnak én egy nyugodt, kiegyensúlyozott lány vagyok, aki talpraesett, felelősségteljes, boldog családi és baráti körben van (persze). Először is így kezdődött a napom:

- Hej túró, tejfel, döglött kutya kelj fel!- üvöltötték be az ajtón az ikrek. Nem tudom, hogy tervezték, hogy le "döglött kutyáznak" és utána nem bújnak el előlem örök életükre, attól rettegve, hogy mikor tekerem ki a nyakukat, de akkor egyáltalán nem úgy tűntek, mint akiknél mondjuk 'egészéletrevaló bőrönd lenne, tele túlélő cuccokkal, és a megbánás sem látszott rajtuk túlságosan. Na most majd kiderül ki az úr(nő) a házban, gondoltam, és azzal a lendülettel kiugrottam az ágyamból.
-Kitépem a hajatokaaat!-visítottam, önkívületi állapotban, és lerongyoltam a lépcsőn.
-Khmm, jó reggelt!-krákogta Nate, az asztalnál ülve. (?!)
-Neked is!-mondtam, és tovább üldöztem az ikreket, egyáltalán nem fönnakadva azon, hogy a fiú, akivel 'barátkozom reggel 7 kor a reggeliző asztalunknál ül, és jó reggelt-el köszön!
Á dehogy azzal sem volt probléma, hogy a hajam kócos, egy kinyúlt 2 mérettel nagyobb póló volt rajtam, és üvöltözök. Átkutattam az egész konyhát, nappalit, fürdőszobát, még a wc-be is bekukkantottam, de sehol nem voltak. Egy "Megbocsátasz?" és fölrohantam a lépcsőn. A szobámban voltak, Jake épp a tini magazinjaimat olvasgatta, az ágyamon, az ikrek pedig a melltartóimat próbálgatták.
-Ti normálisak vagytok????-kiáltottam, majd rávetődtem Blake-re, ő meg fellökte Fred-et, szóval eldőltünk.
-Azonnal levesziteeek, vagy.....-de nem tudtam befejezni a mondatot, mert Blake elkezdett sírni, (amiért kitéptem 3 hajszálát)...
-Aúúú-siránkozott.
-Ne aúzz!! Fiú vagy és 19 éves! Csak nagyobb a fájdalomküszöböd 3 hajszál elvesztésénél?!!- ütögettem hisztisen a mellkasát.
-Menj a fenébe!- mondta Jake, aki eddig csendben olvasott. Ránéztem és láttam, hogy azóta olvasmányt váltott, és most a naplóm volt a kezében.
-ÉNN??-kérdeztem csodálkozva.
Jake kiviharzott, a fiúk utána, én meg tanácstalanul keltem föl a földről, és néztem meg a naplót.
Aha, már értem, elolvasta azokat az írásaimat, amikor épp szakított vele Rebecca ( az eminens, és modell ex-barátnő), én pedig kicsúfolom Jaket. Jó tudom elég kétszínű dolog, hogy jófej voltam Rebeccával, miközben meg volt róla a magam véleménye, de amiről nem tud az úgysem fáj, és még mindig így jobb, mert ha alapból bunkó lettem volna, Jake elvágja a torkomat, miközben alszom......szóóval
Csöngött a telefonom, anyuék hívtak!!
-Szia kicsim! Hogy vagy, hogy vagytok a fiúkkal? És mi újság Jennával, már berendezkedett?
khm ja, hogy mi felnőtt felügyelet nélkül járunk-kelünk, eszünk, iszunk, alszunk. Hoppááá
-Hát mami, őszinte leszek, eddig még nem tűnt fel, hogy Jenna néni velünk lakik. És épp most birkóztam meg az ikrekkel, és ezzel egy időben haragudott meg rám Jake....síri csönd.....lerakta volna??!
-Halló! Anyu, még ott vagy?
-Mi az, hogy Jenna nincs ott?! HOL VAN?!!
-Honnan tudjam????-miért rám haragszik, és mit üvöltözik, arra való a telefon, hogy ne kelljen a világ másik végére üvölteni, anélkül is tudjon az ember kommunikálni.
-Nagyon gyorsan hagy fel ezzel a stílussal kislányom!-kezdett fenyegető hangra váltani.
-Najó, elfogok késni! Szeretnél valami hasonló, hasznos tanáccsal még ellátni, vagy akarsz még valamit, mert nem éppen a megfelelő időben hívtál!-mondtam nyugodtabban, de a torkomban gombóc lett. Idehív Amerikából, leszid amiért, a testvére nincs nálunk, és azzal meg nem törődik, hogy Jaket megbántottam.:( Na szép.
-Igen lenne egy-két mondani valóm!-mondta fölháborodottan, de én leraktam egy "Jó, majd este lemondod, puszi!"-val. Tudom, hogy ezt nem kellett volna, és nagyon nagy neveletlenség, hogy kinyomom az anyámat, de ő sem piskóta, és ebben a családban nem érvényesek ezek a szabályok, mert ezek a normális családokra vonatkoznak.

Fölkaptam egy gatyát, fehér póló, nyaklánc, és mentem is le reggelizni.

Direkt úgy viselkedtem, mintha az elmúlt háromnegyed órában semmi különös nem lett volna. Nate még mindig a széken ült, nem evett, nem ivott, csak ott ült. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, és azt sem, hogy ott van. Ránéztem az órára, miközben a müzlit lapátoltam be a számba, 2 perc múlva nyolc. Ijj. Lecsörtetett a három fiú a lépcsőn.
-Jó étvágyat!-mondta Fred, és átölelt hátulról.
-Kösz!-morogtam.
-Mit beszéltél anyával?
-Üvöltözött egy sort, hogy miért nincs itt Jenna, aztán leraktam.
-Este elhozzuk?-nézett rám, miközben kérdezte.
-El.-mosolyogtam most már el.
-Na azért!-mondta. -Amúgy is jobban áll neked a mosolygás. Nem vagy elég hiteles, mikor duzzogsz.
-Héé! Hiteles vagyok! És tudod miért?
-Mert tényleg duzzogsz?
-Igen!-néztem rá büszkén, amolyan 'a tanítvány felülmúlta a mestert' -nézéssel.:')
-Nem akarok beleszólni, de lassan indulnotok kéne!-mondta Nate. Ez kész, azért ül itt, hogy figyelmeztessen, elfogunk késni. Nagyszerű, mert magunktól nem tudnánk?!
-Na ne mond!-mondta Jake, és forgatta a szemét.
-Oké, csak szóltam.-mentegetőzött Nate.
-Nem kell szólni, tudjuk, és amúgy is mi a francot keresel itt ilyenkor?-mondta egyre gorombábban Jake.
-Őőőő-habozott a válasszal-őőő.
-Na húzzál innen nagyon gyorsan, vagy én rugdoslak ki!-mondta elképesztő nagyképűen, és kicsit sem tréfálkozva.
-Jakee!!-álltam föl, és néztem rá hitetlenkedve. Mitől lett ennyire pofátlanul öntelt bunkó?
Nate fölállt, intet és elment. Nem értettem az egész jelenetet.
-Neked meg mi a fészkes bajod van?-rikácsoltam. Nem válaszolt, kiment a kocsihoz, és várt minket.
Utána mentünk, egész úton néma csöndben gondolkoztak, még meg sem próbáltak a fiúk válaszolni, én meg a megválaszolatlan kérdéseimmel rágódva léptem be a termünkbe. Jaj nee, már megint Mrs.Duff-al volt óránk. Mikor beléptem kíváncsi tekintetek meredtek felém. A tanárnő abba hagyta a monológját, az ősmasszívumok kialakulásáról, és kérdőn rám nézett.
-Nem találtad az iskolához vezető utat Bonnye?
-Elnézést, sajnálom, tudja, csak elfelejtettem a modókát...-mondtam kissé már vigyorogva.
-Mit mondtál? Mondókát?-kerekedett el a szeme.
-Tudja "Mindig a sárga köves úton"...-vigyorogtam a képébe.
-Jersey! Az igazgatóhelyetteshez! Most!
-Igenis!-szalutáltam, és elindultam 'menetelve kifelé!
Az osztály szakadt a röhögéstől. Fogalmam sincs mi ütött belém, hogy miért kezdtem feszegetni, azt a bizonyos határt.. Passz. Hiányzott egy kis vidámság mostanában az életemből..Bár annyira nem vidámság, intőt kapni, de túl lehet élni ezt a sokkot is:)
Azt a sokkot viszont, nem lehet megemészteni, hogy mikor kifelé menetelve körbe néztem az osztályban, új jövevényünk, Emily személyében, az én üres helyemen ült!!!!!?!! Hogy képzeliiiiiii??!!! És mit keres az ÉN osztályomban???! Túl messzire ment az a tyúk!!! Ezt persze mind az igazgatóhelyettesnek panaszoltam el, aki miután beírta az intőt, az irodáján kívül szeretett volna látni, én meg naná, hogy az ajtóban elkezdtem hisztizni....Kaptam még egy intőt. pont. ezt is jól megkaptam..
Egész nap némán szuggeráltam Louis-t és az 'új csaját, mert, hogy más össze is jöttek. A plasztik bomba, ma is formájában volt, kicsit mint egy élő barbie...brrrr
Ebédszünetben végre volt társaságom, magamnak köszönhetem, mert belementem Louis-ba. Rövid volt a beszélgetésünk, és nagyon tartalmas.
-Oh bocsi.
-Semmi.
-Amúgy mi újság?-próbáltam kezdeményezni.
-Semmi különös. Most már a mi osztályunkba jár Mily! Megkértük az osztályfőnököt. Meg voltam vele tegnap egy francia étterembe, mert ugye francia, és megkóstoltam a csigát, van róla kép is, megmutassam? -kérdezte és már vette is elő a telóját. Pfujjjjjjjjjj, ezek undorítóak!! Megmutatta a képet ahogy épp csókolóznak, és előttük a csiga. Blah, ez aztán romantikus. A képen Emily-nek műszempillája van, a köldökéig kivágott kis ruha, műköröm, neee ettől a lánytól tényleg rosszul leszek, és annak a libának a szája Louis ajkán!!!!!!! Neeeeeeeeeeeee :'( hüpphüpp
-Hát ez rém izgalmas. Na szia!-nem bírtam tovább nézni, belegondolni az egész történetbe, inkább leléptem.
Leültem a lehető legmesszebbi asztalhoz, ahol Josh és Dave hülyéskedtek.
-Üdv!-köszöntem nekik, és elkezdtem kajálni.
-Szervusz Bonnye, már vártunk.-mondta Dave átszellemült (főnőkvagyok) nézéssel.
-Nagy volt a reggeli kis műsor. 'Mindig a sárga köves úton, mi?.-röhögött Josh.
-Ühümm.-hümmögtem, és nevettem velük.
Ekkor Jake rontott be az ebédlőbe, nagy érdeklődés közepette, ,odajött hozzám és a hajamnál fogva kirángatott.
-Te elmebeteg állat!-mondtam sértetten.
-Ne csináld a műsort!
-Milyen műsort! Te csörtettél be az ebédlőbe, és ráncigáltál ki!-néztem rá kelletlenkedve.
-Nem érdekel, maradj már csöndbe, és jól figyelj!
-Oké.
-Rebecca olyan miatt szakított velem, amit te mondtál neki rólam?-kérdezte komolyan.
Feszült helyzet, jobb lenne elfutni....
-Köhmm, talán?-kérdeztem.-De mit számít az? Kidobott kész, vége!
-Válaszolj! Igen vagy nem?
-Igen, na, akkor mi van, amit mondtam igaz volt, egy, kettő, ha pedig egy ilyen dolog miatt szakít, akkor úgy sem szeretett igazán.-mondtam dühösen.
-Értem, tehát azt hiszed, te mindent tudsz, eldöntöd ki szeret kit igazán, és tönkreteszed mások párkapcsolatát?!! Jó rendben, én is úgy érzem már, hogy mindent tudok, és te nem járhatsz egy világsztárral, akiért lányok milliói epekednek. Mert nem illetek össze!
-Hogy miii????? Miről beszélsz, milyen világsztár?
-Tudod te azt nagyon jól, a lelked mélyén!
-Ezért voltál olyan bunkó reggel vele?-már csak pár másodperc kellett és zokogtam.
-ÁÁ dehogy? Miről beszélsz, már eleve adta a helyzet, ugyanis az én házamba többet be nem teszi a lábát!-vicsorogta..
-Ezt hogy képzeled?!! Nem vagy az apám, és nem a te házad!-üvöltöztem.
-Na higgadj le, vagy a szülinapi bulidnak megy a kárára!-fenyegetőzött.
Egy "kisebb csoport gyűlt körénk...Megláttam Fredet és odaszaladtam hozzá.
-Vigyél el innen, kérlek!-suttogtam.
-Rendben!-és védelmezően átkarolt, kivitt.
Beszállva a kocsiba is zokogtam. A bátyám, a saját bátyám, egy ilyen hülyeség miatt, ellenem fordul??

                                                                 
                                               ***
folyt.köv.:)
4 hozzászólás, és rakom a következő részt!:)))<3

Kuss fiúk, nem tudhatja...!

Hát igen. Nincs kifogásom ami megmagyarázhatná, hogy félévig nem írtam. Vagyis van mert nagyon húzós volt ez a félévem a felvételi miatt. Legszívesebben egyfolytában írtam volna, de minden nap előkészítő, hétvégén is felvételiket töltögettem ki ész nélkül. És akkor most az a kérdés : Miért folytatom, vagy folytassam-e egyáltalán...A válasz végül IGEN, mert F O N T O S nekem ez a történet(<3), és nem akarom így lezárni. Tehát nem tudom hogy lesz még, de nem akarlak cserben hagyni titeket, és magamat sem, nem is húzom tovább a szót----------->

9.

Nem "raktam" volna le a telefont?! Hupsz, éljen a technika..
- De szerintem rájött!
-Kuss fiúk, nem mondtam el neki..nem tudhatja!
-MIIII?!!
-Fogjátok már be, és kifelé!
- De várj, már látott minket..?
-Engem tuti!
-Jaj Zayn(???!!), miért kell neked mindig nézned magad a képernyőn??
-Jolvan bocs, de nyugi van "Nathalie vagy ki vagy.
-Nate.

Nem bírtam tovább, hisz a hallottak nem voltak túl megnyugtatók. És mi az hogy nem mondott el nekem valamit?? Mit nem mondott el, és mi az hogy Zayn? Zayn a neve, de hogy a hasonmása is legyen a One Directionos Zaynnek?? Mennyi az esély erre?
Oda gurultam a géphez, fölhajtottam, és láttam hogy a szoba közepén pusmog 3 fiú. A Zayn klón, Nate, és egy csíkos pólós világos barna hajú srác.
-Fiúúúúk! Mi a fene van? Nate elárulnád hogy mi folyik itt????? - mondtam kissé már hisztérikusan.
-Persze, de semmi sincs, Alfredo már épp menni is készült, és elkezdte lökdösni a csíkos pólósat.
-Alfredo???????
-Igen te barom, ez a neved!-nézett rá mérgesen Nate.
Nekem nem annyira tetszett ez. Láthatóan valamit titkolnak.
-Oké, lecsillapodnál már megyek is! - eközben a Zayn klón odaült a gép elé.
-Hali baba, az én nevem  - de nem fejezte be a mondatot, mert Alfredo még visszaüvöltötte, hogy a neve porbafingó
Elkezdtem nevetni, olyan kisfiús, hülyülős bagázs, muszáj volt nevetni.
-Khm.szóval Aaron vagyok.
-Szia Aaron, én Bonney!- nevettem még mindig.Láttam hogy Alfredoval (?:D) verekszik Nate, olyan aranyosak voltak. Ezt Aaron is észre vette, mármint, hogy őket nézem, és megkérdezte:
-Kedveled?- olyan barátságos, olyan megértő hangon kérdezte, mintha ezer éve ilyen bensőséges kapcsolatom lenne vele. Jól esett, és egyáltalán nem volt kínos, sem komolytalan.
-Igen.-mosolyogtam rá. 
-Az az érzésem, -mondta olyan macsósan- hogy ő is. -nevetett.
Úgy vigyorogtam mint egy vadalma. Melegség járta át a testem.
Elővett maga mellől egy gitárt és elkezdett játszani egy Bruno Mars számot a Locked out of heaven-t. Nagyon szeretem azt a számot és Rosyval mindig yeye-ztünk meg uu-ztunk rá irtó hamisan. Ugráltunk az ágyamon és próbáltuk eltalálni a hangokat..:D
Most ő énekelt, de nagyon tiszta hangon. Közben megérkezett Nate is, felöltözve már, és beszállt az éneklésbe! Én csak hallgattam őket, nagyon széép volt!!! A szemei...és ahogy rám nézett.......! Azt hittem elájulok!<3






Miután vége lett a dalnak, megtapsoltam őket!
-Köszönjük, köszönjük! - hajolt meg Aaron, és kiballagott valahova.
-Mi újság? Mi volt ma veled? -kérdezte kíváncsian Nate.
-Reggel kissé eláztam, mert LMFAO-ra táncoltam a suli udvarán!-nevettem.
-Ohh, vizes-póló verseny  nem volt?-kérdezte viccelődve.
-ha-ha..
Gondolkoztam rajta, hogy elmeséljem-e neki az éjszakai sms-t, először nagyon azt hittem ő írta, de most már nem vagyok benne biztos, viszont így konkrétan sem akartam megkérdezni, hogy "Te hívtál el egy One Direction koncertre, éjszaka?". Az kicsit hülyén jött volna ki.
-És miújság azóta Louisékkal, kibékültetek már?
-Ó dehogy, szóba sem állunk, ő elvan az új francia jövevénnyel, engem pedig levegőnek néz.-mondtam szomorúan.
-Szomorú vagy miatta? Úgy értem hiányzik? - kérdezte a világ legjófejebb nézésével.
-Egy kicsit..!-telt meg könnyel a szemem. Próbáltam visszafogni magam, elvégre nem sírhattam el magam Nate elött, annyira nem is ismerem, és tényleg nagyon kedves, aranyos fiú, épp ezért pláne nem akarom megbántani azzal, hogy egy pasi miatt sírok Neki.
-De haggyuk, nem akarlak ilyenekkel untatni.-modtam kicsit rekett hangon, és vidám arcot erőtettem a képemre. - így is elég kétségbeesett arcot vágott.
-Nekem, lassan mennem kell, csak azt akartam tudni hogy vagy!-mosolygott.
-De nee te még nem is meséltél.
-Mire vagy kíváncsi?
-Például kik voltak ezek? Alferdora és Aaron-ra gondolok!-egészítettem ki magam, mert elég értetlen feje volt.
-Ááá csak haverjaim.-próbált kitérni a rendes válasz alól.
-És tényleg ,mennem kell.
-Hát jó!
-Még annyi, hogy leírnád a számodat, ha mondjuk el akarlak rabolni hétvégén, előtte tudjak szólni!-kacsiontott rám.
-ŐŐ hát hogyne! - leírtam elköszöntünk, és most tényleg leraktam.

Húúúúúúúúúúúúúúúúú, szinte elállt a lélegzetem. Próbáltam átgondolni vajon mit érzek, de lehetetlenség volt, úgy gondoltam, száz érzés kavarog a fejemben. Nate miatt egyfelől, még jobban hiányzott Louis, de egyben elfeledtette velem.




Nagyon köszönöm azoknak akik elolvasták!:)) Arra kérnélek benneteket, hogy kommenteljétek, hogy tudjam milyen lett, és hogy hogy tetszik!<3

FONTOS a továbbiakra nézve!

Bocsánatbocsánatbocsánat! Haza jöttem a nyaralásból, és rögtön edző tábor (a végtagjaim amputálásán gondolkodom) de akkor nem tudnék írni szóvaaaaaaaaal :DDD tényleg ne haragudjatok, amiért ilyen sokat kellett várni! A látogatottság 1950 fölé ment (sokkal?!!) amit nem értek, kérlek majd valaki magyarázza el, mert nem hiszek annak amit látok.....pláne úgy hogy rég írtam nektek!! Szóval egy MASSIVE THAK YOU-val tudlak titeket jutalmazni egyenlőre. Mert hogy rengeteget írtam nyaralás alatt csak eltűnt a füzetem.....-.- neharagudjatok béna vagyok, de a héten várhatjátok az új rész! extra hosszú lesz azt megígérhetem!
TEHÁT NINCS VÉGE A SZTORINAK, SŐT MÉG MOST INDUL CSAK BE IGAZÁN, ÉS GYERTEK A HÉTEN, VAGY LEMARADTOK : funWEBCAMOZÁSOKROL, MENŐ VILLANTÁSOKRÓL, CSODÁS TALÁLKÁKRÓL/VAGY ÉPP ELLENKEZŐLEG................ÉS A PARA SEM LESZ HIÁNYBAN AZT BIZTOSÍTHATOM!

secrets or dance in the rain..

Csajok! Először is meg szeretném köszönni NEKTEK, mert az utóbbi hónapban messze felülmúlva magatokat aktívkodtatok. Az alatt értem, hogy 400-ról (hónap eleje) 1190 fölé ment (ami per pillanat van). Én szóhoz se jutottam, még mindig néma vagyok.xD. Nem tudjátok elhinni, milyen arckifejezéseket vágtam, ha pl. olvastam 1-1 hozzászólást, vagy ha a napi látogatottságot néztem. Igazi 'hogymi?!'-fej...:DD Amúgy azért nagyon ott van, hogy írom, hogy nem kell oda írni hozzászólást (mert csak egy fél-rész...stb.) , és persze egyből ODA jön 14 komi. :DD De nehogy azt higgyétek hogy ez baj!!!! :) Szeretlek Titeket! ^^ És remélem tetszik majd az új rész!! :)) <3

8.

Az eső kopogására ébredtem. Nem sokat filóztam, a ruhámon, farmer naci, és egy bő pulcsi aztán 'Jónapot!' Gondoltam magamban, ma biztos nem találkozok Nate-el, Louis magasról tesz rám, mi értelme ....

A konyhában csak Fred volt.

- Többiek?

- Jó reggelt neked is angyalom! - vigyorgott a képembe, majd leült kajálni. Mindketten nagyon le voltunk lassulva, és úgy ettük a rántottát. - Kérlek szépen Jeke tanul, mert elfelejtette, hogy ma tesztet ír, Blake pedig alszik.

- El fog késni.

- Tudom.- mondta, és egy kaján mosolyt intézett felém.

- Gonosz. - mondtam, majd vettem is a cipőm, és indultam. Nem sok kedvem volt sétálni a szakadó esőben, így hát buszoztam. Az egyik megállóban fölszállt Dave és a sötét haverja, nagy ricsajjal. Lehajtottam a fejem, hátha nem vesznek észre. Öhm..

- Cső Bon! - köszönt Josh, és intett.

- Áááá Bonney! - üvöltötte Dave és odanyomorogtak a mellettem lévő két székhez.

- Sziasztok! - mondtam kevesebb lelkesedéssel.

- Sz*r egy idő van. - nyögte Dave. A ruhájából csöpögött a víz.

- Ja. - mondtam.

- Figyi Bonney, mi van veled, meg Louis-val? Eddig minden időtöket együtt töltöttétek, és most olyanokat mesél rólad.. - mondta sajnálattal.

- Tiszta gááz! - Josh.

- Hát tudjátok jött egy új lány az évfolyamunkba, és

- Van egy új harmadikos??? - kérdezte teljesen felspannolva Dave, és a szeme csak úgy csillogott.

- Hahaha ne is álmodj róla. Ő az az igazi mű nő, szóba sem állna veled. Velem is csak Louis miatt volt hajlandó.

- Ajj márr! - nyávogták szinkronban, mint egy kisgyerek.

Csak hogy mindenki tisztán lásson, engem, és a családomat, tehát ugye én harmadikos vagyok, és most (jövőhéten) töltöm be a 17-et. Jake 18, az ikrek 19de mégis egy osztályba járnak. Mégpedig azért, mert Fred és Blake buktak egy évet, és a sors pont úgy hozta, hogy egy osztályba kerültek az öccsükkel. Reméljük nem kell 20 évesen is gimibe járniuk, de az biztos, hogy ugyanolyan "komolyan" veszik a sulit, mint tavaly...xD

- És tényleg, ugye meg vagyunk hívva a bulidra? - néztek boci szemekkel.

- Ez csak természetes. Meg, úgy tudom a Collision [Ütközés (Jake pop, rock, punk bandája, és a fiúk is benne vannak)] is fellép. - mosolyodtam el.

- Zsír a buli, zsír a buli. - kezdett el szövegelni örömében Josh. És még pumpált is a kezével. Felröhögtünk. Azért nem is olyan seggfejek. Vagy azok, csak tudnak jófejek is lenni... Mindenesetre jó volt. Kint szakad az eső, tök sötét a felhőktől az ég, a buszon nyomorogva, vizesen, átázva, viccelődve.

Kedves fiúk. Nem azt érdemlik, ahogy eddig 3 évig beszéltem velük. Sőt!! És sokkal, de sokkal jobb társaság, mint Milykeh és Louiskah..!

Beszélgettünk, meséltem nekik. A szüleim hiányáról, Louis-ékról,..és hát elmeséltem nekik a Nate sztorit. Nagyon figyelmesen végighallgattak, és utána felszabadultan tudtuk kivesézni velük a helyzeteket. Igaz, hogy viszonylag közel lakom a sulihoz (lábbal negyed óra), de a busz tesz egy nagy kerülő, így fél órán keresztül hülyültünk, néhol pedig elmélyülten filozofáltunk. :DD

Később, mikor a suliba sétáltunk be, akkor is ment a baromkodás. Nem zavart minket ez sem, hogy egy óriásit késünk, a belépőnk viszont nagyon ott volt!! Dave vett rengeteg cukrot a büfébe, és mikor belépett a terembe: " Itt a cukros bácsi!" kurjantotta el magát, és lekezdte dobálni a cukrokat. Addig mi Josh-al betörtünk a sulirádióhoz, bekapcsoltuk a mikrofont és elindítottuk Nicki Minaj-tól a 'Starships'-et úgy üvöltettük!

Benyitottunk minden osztályba, akik őrjöngve, és énekelve zúdultak ki a folyosóra. Kint szakadt az eső,    persze az összes fiatal ki akart menni. Mivel az udvaron is van hangszóró, meg visszhangzik is egy kicsit, a suli négyszögalakjának köszönhetően....hát egy rohadt nagy buli volt. Igazi rendhagyó első órája volt a sulinak. Rohantunk be Josh-al, következett a Sexy And I Know It! :DDDD !

A tanárok rikácsoltak, de senki sem vette őket komolyan. Láttam Louis-t a tömegben, együtt rázott Mily-vel, de akkor nem érdekelt, mert MINDENKI EGYÜTT WIKEWIKEWIKE-zett!!!

Annyira hálás voltam a fiúknak, ezt mind értem vállalták be, csak azért, hogy fölvidítsanak. Később mikor az igazgató úr kérdezte, ki kezdte ezt az egészet, azt mondták csak ők ketten. <3

Mikor kijöttek a tanáriból, azt mondták, kicsit elkámpicsorodva "Az a minimum, hogy megölelem őket!". 

- Alap srácok. - és hosszan megöleltük egymást.

- Azért be kell vallani, hogy *urva nagy barmok vagyunk. - röhögte le magát Dave. Ekkor már vissza állt a rend, a sulirádió is biztos kezekben volt, és rólunk példát véve nyári, vidám számokat raktak be. Nayer-Suavemente ment, mi meg az aula közepén elkezdtünk Jacko-táncot járni.....őrült egy nap.

Este felmentem a közösségi oldalakra, és a Skype-ot is bekapcsoltam. Egy partner felvételi-i ikon jelent meg Nate Bess néven, és ott egy üzenet hozzá : "Szia Bonney! Hogy telt a mai napod? :)". De édessss! *.*

Rögtön visszaírtam, hogy "rendhagyó, és kicsit őrült ;)". Láttam, hogy online van, de nem akartam én hívást kezdeményezni, így inkább addig elmentem fürödni, és csináltam szendvicset. Az étkezőben rátaláltam bátyáimra, akik épp chip-el tömték az agyukat, meg kólával (és nem ésszel XD).

- Hé hugi, nem is tudtam, hogy ilyen jófej vagy! - röhögött Jake. Még az is lehet, hogy nem voltak teljesen józanok, ki tudja mi volt a kólában.

- Hahaha! Inkább lennétek hálásak, és tisztelet tudóak!

- Nem, tényleg köszi hugiiii! - nyírvákolták, és egy olyan igazi csoportos ölelés-el jutalmaztak. Beléjük szagoltam, nem nem piáltak..:) Viszont úgy szorítottak, hogy nem kaptam levegőt. Csak úgy tudtam jelezni, hogy elég lesz, hogy elkezdtem csapkodni, erre le retardált fókáztak.....khmm....köszi, szeretlek titeket ^^

Elvonultam hálótermeimbe, és ott fogyasztottam el a vacsorámat. Mikor a géphez ülök látom, hogy 8 sikertelen videóhívás, és 6 üzi. (?!! <3)

"- Halióóó kislány!

- Zavarok?

- Vagy???

- Elaludtál?

- Figyi csak pár percre nem tudnánk dumálni?

- Bocs tényleg....még 1 órát leszek és utána megyek :) "

És ezt pont 58 perce írta...jaj máris videóhívást kezdeményeztem, mert nem akartam, hogy elmenjen.

- Halló! - nézett a kamerába egy fekete hajú srác. Kiköpött Zayn volt a One Direction-ból Azt hittem ott esek hanyatt a széken. De őrültség, mert Nate, és Zayn nem ismerhetik egymást.....az nem lehetséges!! 

Amint meglátott lebukott az asztal alá, mint egy félnótás.

- Szióóó, én igazából Nate...izé szóval ő ott van?

- Őőőőőőőőő...igen, épp tusol. - mondta, az asztal alól. Nem láttam...fura. Ekkor benyitott egy harmadik fiú, egy időben Nate-el. Nate láthatóan tényleg a fürdőből jött, mert csak egy törcsi volt rákötve.

 

A másik fiúnak világosabb barna haja volt, és picit idősebb lehetett a másik kettőnél. Nagyon hasonlított valakire.....Louis-ra szintén az 1D-ből. Mi ez valami imitátor gyűlés vagy M I  A  F R A N C???!

Biztos elpirultam ennyi helyes pasi láttán, de ők sem a "hulla sápadt" arcukat mutatták.

- Ijj bocsesz, nem tudtam, szóval, ....látom nem jókor majd máskor Nate oké? - és egy fura/szomorú mosolyt küldtem felé. - Izéé Sziasztok! - és egy erőtlen intés kíséretében elköszöntem tőlük. Leraktam, becsuktam az ablakot, majd hátradőltem a székemben. Szinte hallottam ahogy kattognak a kerekek a fejemben. 

Ekkor csapkodás, visítás, dörömbölés, és ordibálás jött valahonnan. Körülnéztem a szobámban, semmi, kikukkantottam az ablakon, semmi. Abbamaradt, majd susmorgás.......foszlányok..........."basszus fiúk"......."ő az"........."még nem vette észre, hogy nem rakta le"..ennél a mondatnál kitágult a pupillám.

Hát remélem tetszett ez a rész! Megmondom őszintén ez a fejezet úgy született, hogy lenn vagyunk Balatonon, és az én laptopom szervizben van, anyu pedig a sajátján, dolgozik, így először kézzel írtam. Leültem/lefeküdtem az ágyra, és csak írtam, és nem fejeztem be amikor be kellett volna, így lehet, hogy uncsi-ra sikeredett. Remélem nem riasztalak el titeket a monológommal, a hozzászólásokhoz ;)

U.I.:következő rész 12 hozzászólás és 6 rendszeres olvasó után jön! szeretlek titeket! :)) <3 <3 <3