Kuss fiúk, nem tudhatja...!

Hát igen. Nincs kifogásom ami megmagyarázhatná, hogy félévig nem írtam. Vagyis van mert nagyon húzós volt ez a félévem a felvételi miatt. Legszívesebben egyfolytában írtam volna, de minden nap előkészítő, hétvégén is felvételiket töltögettem ki ész nélkül. És akkor most az a kérdés : Miért folytatom, vagy folytassam-e egyáltalán...A válasz végül IGEN, mert F O N T O S nekem ez a történet(<3), és nem akarom így lezárni. Tehát nem tudom hogy lesz még, de nem akarlak cserben hagyni titeket, és magamat sem, nem is húzom tovább a szót----------->

9.

Nem "raktam" volna le a telefont?! Hupsz, éljen a technika..
- De szerintem rájött!
-Kuss fiúk, nem mondtam el neki..nem tudhatja!
-MIIII?!!
-Fogjátok már be, és kifelé!
- De várj, már látott minket..?
-Engem tuti!
-Jaj Zayn(???!!), miért kell neked mindig nézned magad a képernyőn??
-Jolvan bocs, de nyugi van "Nathalie vagy ki vagy.
-Nate.

Nem bírtam tovább, hisz a hallottak nem voltak túl megnyugtatók. És mi az hogy nem mondott el nekem valamit?? Mit nem mondott el, és mi az hogy Zayn? Zayn a neve, de hogy a hasonmása is legyen a One Directionos Zaynnek?? Mennyi az esély erre?
Oda gurultam a géphez, fölhajtottam, és láttam hogy a szoba közepén pusmog 3 fiú. A Zayn klón, Nate, és egy csíkos pólós világos barna hajú srác.
-Fiúúúúk! Mi a fene van? Nate elárulnád hogy mi folyik itt????? - mondtam kissé már hisztérikusan.
-Persze, de semmi sincs, Alfredo már épp menni is készült, és elkezdte lökdösni a csíkos pólósat.
-Alfredo???????
-Igen te barom, ez a neved!-nézett rá mérgesen Nate.
Nekem nem annyira tetszett ez. Láthatóan valamit titkolnak.
-Oké, lecsillapodnál már megyek is! - eközben a Zayn klón odaült a gép elé.
-Hali baba, az én nevem  - de nem fejezte be a mondatot, mert Alfredo még visszaüvöltötte, hogy a neve porbafingó
Elkezdtem nevetni, olyan kisfiús, hülyülős bagázs, muszáj volt nevetni.
-Khm.szóval Aaron vagyok.
-Szia Aaron, én Bonney!- nevettem még mindig.Láttam hogy Alfredoval (?:D) verekszik Nate, olyan aranyosak voltak. Ezt Aaron is észre vette, mármint, hogy őket nézem, és megkérdezte:
-Kedveled?- olyan barátságos, olyan megértő hangon kérdezte, mintha ezer éve ilyen bensőséges kapcsolatom lenne vele. Jól esett, és egyáltalán nem volt kínos, sem komolytalan.
-Igen.-mosolyogtam rá. 
-Az az érzésem, -mondta olyan macsósan- hogy ő is. -nevetett.
Úgy vigyorogtam mint egy vadalma. Melegség járta át a testem.
Elővett maga mellől egy gitárt és elkezdett játszani egy Bruno Mars számot a Locked out of heaven-t. Nagyon szeretem azt a számot és Rosyval mindig yeye-ztünk meg uu-ztunk rá irtó hamisan. Ugráltunk az ágyamon és próbáltuk eltalálni a hangokat..:D
Most ő énekelt, de nagyon tiszta hangon. Közben megérkezett Nate is, felöltözve már, és beszállt az éneklésbe! Én csak hallgattam őket, nagyon széép volt!!! A szemei...és ahogy rám nézett.......! Azt hittem elájulok!<3






Miután vége lett a dalnak, megtapsoltam őket!
-Köszönjük, köszönjük! - hajolt meg Aaron, és kiballagott valahova.
-Mi újság? Mi volt ma veled? -kérdezte kíváncsian Nate.
-Reggel kissé eláztam, mert LMFAO-ra táncoltam a suli udvarán!-nevettem.
-Ohh, vizes-póló verseny  nem volt?-kérdezte viccelődve.
-ha-ha..
Gondolkoztam rajta, hogy elmeséljem-e neki az éjszakai sms-t, először nagyon azt hittem ő írta, de most már nem vagyok benne biztos, viszont így konkrétan sem akartam megkérdezni, hogy "Te hívtál el egy One Direction koncertre, éjszaka?". Az kicsit hülyén jött volna ki.
-És miújság azóta Louisékkal, kibékültetek már?
-Ó dehogy, szóba sem állunk, ő elvan az új francia jövevénnyel, engem pedig levegőnek néz.-mondtam szomorúan.
-Szomorú vagy miatta? Úgy értem hiányzik? - kérdezte a világ legjófejebb nézésével.
-Egy kicsit..!-telt meg könnyel a szemem. Próbáltam visszafogni magam, elvégre nem sírhattam el magam Nate elött, annyira nem is ismerem, és tényleg nagyon kedves, aranyos fiú, épp ezért pláne nem akarom megbántani azzal, hogy egy pasi miatt sírok Neki.
-De haggyuk, nem akarlak ilyenekkel untatni.-modtam kicsit rekett hangon, és vidám arcot erőtettem a képemre. - így is elég kétségbeesett arcot vágott.
-Nekem, lassan mennem kell, csak azt akartam tudni hogy vagy!-mosolygott.
-De nee te még nem is meséltél.
-Mire vagy kíváncsi?
-Például kik voltak ezek? Alferdora és Aaron-ra gondolok!-egészítettem ki magam, mert elég értetlen feje volt.
-Ááá csak haverjaim.-próbált kitérni a rendes válasz alól.
-És tényleg ,mennem kell.
-Hát jó!
-Még annyi, hogy leírnád a számodat, ha mondjuk el akarlak rabolni hétvégén, előtte tudjak szólni!-kacsiontott rám.
-ŐŐ hát hogyne! - leírtam elköszöntünk, és most tényleg leraktam.

Húúúúúúúúúúúúúúúúú, szinte elállt a lélegzetem. Próbáltam átgondolni vajon mit érzek, de lehetetlenség volt, úgy gondoltam, száz érzés kavarog a fejemben. Nate miatt egyfelől, még jobban hiányzott Louis, de egyben elfeledtette velem.




Nagyon köszönöm azoknak akik elolvasták!:)) Arra kérnélek benneteket, hogy kommenteljétek, hogy tudjam milyen lett, és hogy hogy tetszik!<3