"Figyelemre méltó"

Hát először is nagyon köszönöm nektek, hogy olvassátok a blogomat.<3<3 Későbbre sikeredett az új rész, nagyon sajnálom csak oszt.kiránduláson voltam. Az új részről pedig annyit, hogy hát elkezdőttek az események!;)

4.
A reggel simán ment, mondjuk Fify kicsit összeszőrözte a ruhámat, de nem volt vészes, vagy nem annyira érdekelt. Sokkal inkább Louis-val akartam beszélgetni. Ha a legjobb barátoddal nem beszélsz egy napig, az olyan hiány, minta egy napig nem vehetnél levegőt. Így hát már korábban kimentem a házunk elé, mert tudtam előbb fog jönni, mint szokott. Jól tudtam.

- Áááá heló, hogy vagy?

- Köszi most már jól vagyok.

Hosszas ölelés…

- Akkor jó, már nagyon aggódtam. Miért nem hívtál tegnap?

- Bocsi, nem volt kifejezetten erőm rá. Ne haragudj.

- Semmi baj, Rosy  mondta mi volt.

- Már túltettem magam. Említette tegnap Rosy, hogy jött egy cserediák. És azt is említette, hogy…hát, hogy tetszik neked. Hmmm?

- ÖÖÖ hát ja. Nagyon helyes lánynak tűnik.

- Hogy néz ki?

- Jól.

- Bővebben?

- Ajj majd meglátod.

- Jó. És beszéltetek már?

- Ja.

- Éssssssss? Ne harapófogóval kelljen kiszednem belőled!- kezdtem kicsit fölháborodni, mintha szándékosan ellenem lenne.

- Kérdeztem, hogy honnan jött, mondta, hogy Franciaországból. Kérdeztem, hogy tetszik az új suli, mondta, hogy eddig nem ismer senkit, mondtam, hogy szívesen bemutatom pár embernek, erre ő meg iszonyúan hálálkodott. Meg mondta, hogy van két nővére és, hogy velük jött. Jah és Emily a neve. Ennyi igazából. Na elégedett vagy?

- Egyenlőre.

- Szuper.

- Nagyon kíváncsivá tettél.

- Jaj ne. Nehogy elkezdj feltűnősködni vagy ellátom a bajod. – és félig viccesen, félig olyan rosszfiúsan rám sandított.

- Okéééé vettem a célzást. – nyomtam egy puszit a szép kis pofijára, majd nevetgélve sétáltunk a suli felé.

Sétálás közben megfigyeltem, hogy milyen szép reggelente az arca. Kicsit olyan álmoksás, fáradt, de a boldogság sugárzik minden porcikájából, minden mozdulatából, a nézéséből. Ha rám néz mindig elmosolyodik és ez olyan energiával tölt el amire nekem szükségem van, minden percben. Egy külső ember azt hinné szerelmes vagyok Louis-ba, de szerintem nem. Igaz pici koromban tényleg szerelmes voltam belé, és emlékszem mennyire „kiborultam” amikor húzogatta a hajamat, mert azt hittem azért mert utál. Ilyenkor elfutottam sírva. Ő utánam jött. Megkérdeztem ha utál miért jön utánam, ő meg csak felnevetett és azt mondta „kis butuska, dehogy utállak!” és letörölte a könnycseppeket az arcomról, és megölelt.

- Mit nézel? – oóóó észrevette, hogy őt nézem. Basszus.

- ŐŐ semmit.

- Na mivan kölyök, engem bámulsz? – próbálta viccesre venni a figurát, de láttam, hogy kicsit furán néz.

- Ja igen. Ez van haver, az olyan fiúkat  mint te megnéz magának az ember tudoood…?! – azt hiszi hülye vagyok….pff ebből a helyzetből már nem lehet jól kijönni……………….KÍNOS CSÖND……………..! Legszívesebben befogtam volna a pofámat, de nem csak jött belőlem..:

- De amúgy nem viccelek! Louissss olyan helyes az arcocskád így reggel!! – és egy kicsit még nyávogtam is hozzá. ÁÁÁ nem volt ciki. Nem tudom ilyenkor mi üt belém, és amúgy amit mondtam igaz volt, csak nem feltétlenül kellett volna ezt a tudtára adni.

Szerencse jófejként kezelte. Elmosolyodott és röhögött. De velem röhögött, nem rajtam. Vigyorogtunk mint két vadalma. J

- Köszönöm a bókot mádám. Úgy vélem kegyed kicsit álmos még, vagy pedig forró láz gyötri.

haha de viccesek vagyunk..

- És ön egy rendkívül figyelemre méltó hölgyemény. A nap megcsillan szemein, és úgy vakít akár a smaragd. Göndör hajfürtjei olyanok akár az örvény a tengerben. Igen ez a legjobb szó figyelemre méltó. - ez annyira jól esett, még ha csak poénnak is szánta. Megálltunk, egymás szemeibe néztünk, és egy pillanatra úgy éreztem komolyan gondolja. Egy pillanatra szerelmes voltam, az előttem álló fiúba. Az arca komoly volt, és olyan felnőttes. Engem figyelt. Nem tudtuk mire vélni azt az érzést ami elfogott minket, nem tudtuk mivel még életünkben nem mondtunk ilyet egymásnak…El kezdtünk közeledni egymáshoz. Vészesen közel voltunk egymáshoz, mikor már éreztem a leheletét, éreztem az illatát, éreztem a melegséget ami belőle áradt. Így közelről olyan szépek voltak az ajkai. A kezével közelebb húzta az arcomat az övéhez.

A sulitól kb. 10 méterre voltunk, de semmi hangot nem hallottam. Mintha csak mi lettünk volna az egész földön. Annyira szerettem volna ha ez a pillanat örökké tartana, haha „kis butuska”. Olyan édesen nézett, azt hittem ott olvadok el a karjaiban. És elindult. Ő már döntött. Mintha egy lavina kezdődött volna. Az ajkai már csak pár centiméterre volt az enyémtől.

- Szia Louiiiiis! Megmutatod hol a nyelv terem? Franciám lesz és nem tudom hova menjek? – üvöltözött a suli kapujából egy csaj. Tiszta barbie, festett szőke haj, szolizott barna bőr, magas sarkú. Ó hogy az a lány egy mekkora k*rva. Utálom, tiszta szívemből utálom.

Rögtön szétrebbentünk, és mind ketten eléggé zavarban voltunk. Egy gyors „később találkozunk” és elszaladt. Ennyi, nem hittem el ami történt. Nem hittem el az, hogy majdnem megcsókolt, és nem hittem el azt sem, hogy ilyen  könnyen itt hagyott. Egy libáért aki…………………………………nem is jutottam szóhoz. Elállt a lélegzetem, majd egy perc alatt fuldokolni kezdtem. A gombóc ami a torkomban keletkezett, nem hagyta hogy levegőhöz jussak. Majd vége, kész, összeomlottam. Amíg nem volt lány aki bejött volna Louisnak, nem volt soha hasonló pillanat. De mikor egy másik lánnyal megy be a suliba, és engem elfog a hiány, az irigység, és az utálat a másik lány iránt, rájövök eddig is szerelmes voltam.


 Remélem tetszett ez a rész!! A következőben jobban megismerhetjük ezt a bizonyos Emily-t.:P  5 megjegyzés és rakom! :))

:c

3.

Az volt a legkevésbé idegesítő, hogy a bátyáim meglestek. Annál sokkal idegesítőbb látvány volt az, hogy minden holmink dobozokban sorakozva állt az előtérben!Mi a franc……….?!

- Szervusz kicsim! Légy szíves segíts, így is késésben vagyunk!-mondta anyu és a kezembe nyomott egy dobozt azzal, hogy:”Vidd ki!”

- Oké viszem, de mi folyik itt?

- Jaj kislányom tényleg el is felejtettük elújságolni a nagy hírt! Apáddal elő léptettek, viszont emiatt elkell költöznünk Amerikába.

- Mi????????????

- Los Angeles-ben a mostani fizetés 2szeresét kapnánk! Ne értetlenkedj, ez komoly dolog!

- Ööööö….ésssss…akkor……..nekünk is menni kell?

- Hát persze, hogy nem! Nem tudnánk veletek foglalkozni (mintha eddig annyira foglalkoztak volna velünk), és ráadásul nem hagyhatjátok itt a sulit, mindegyikőtök már beilleszkedett.

Ez őszintén nagyon rosszul esett, igaz, hogy nem szívesen mentem volna, de az, hogy az eszébe sem jutott, hogy egy család, ha mondjuk előléptetést kap a szülő, mindenki megy vele együtt. Tudom, hogy béna ez az összetartás meg minden, de akkor is. Új város, új környezet, új emberek, de a család megmarad úgy ahogy volt.

- És akkor, hogy lesz? Nagyi, vagy Kristáéknál (uncsitesóimék) leszünk vagy miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii?

- Nem a húgom fogtok ideköltözni Jenna.

- Öö nem gondolod, hogy khmm, hát hogy egy kicsit felelőtlen?-ugyan Jenna nénitől tudniillik, hogy most tölti még csak be a 26-ot, de a természete egy 18 éveséhez hasonlít. Mindennap bulizik, hetente váltogatja a pasijait, még egy aranyhalat sem képes életben tartani!

- Mi nem hallottam tisztán, mit mondtál?-és felvont szemöldökkel méregetett. Jobbnak láttam hát nem feszegetni a témát. Majd..késöbb..talán. Vagy majd átmegyek Rosyhoz!

- De anyu, miért nem inkább a nagyihoz megyünk?

- A fiúk megszavazták Jennát!-ekkor oldalra pillantok, és ki kacsint rám…Jake kimás. Az ikrek csak röhögtek magukban, nagyon élvezték a helyzetet, én kevésbé. Persze Jenna egy bombázó (és tényleg nagyon szép) a fiúk nagyon rá vannak kattanva. Nem érdekli őket például, hogy a rokonuk!! ÁÁ dehogy! Jajjjjj mi lesz! Eddig csak ünnepeken, nyaralásoknál, és közös étkezéseknél kellett elviselnem őket, így nem volt olyan nyomasztó. De így?!!!!!!!!! Minden korlát nélkül azt csinálhatnak majd amit akarnak. Haha jó vicc. „majd ideköltözik Jenna”…..max. majd félévente ránk csörög egy „Még éltek-et?” azt kész.

Legszívesebben sírtam volna. Igaz, hogy alig foglalkoztak velünk eddig valamit a szüleink, de még is csak! Az ő húsuk, vérük vagyok. És ha nem láthatom őket….elsírtam magam. Biztos benne volt az is, hogy a mai nap sem olyan volt, mint egy megszokott, de ezzel a hírrel,  olyan volt minta ha, és ekkor eszembe jutott VALAMI!!!!!!

- Mami és ak-akkor-mm-mi-lesz-a-az-utazás-az-utazással? – hüppögtem.

- Ne haragudj drágaságom, de így nem szívesen engedünk el.

Itt elszakadt a cérna.-Akkor szívtelenül engedjetek el! Nem érdekel!!!!-és már üvöltöttem! Fölrohantam a szobámba, bevágtam az ajtót, és órákig sírtam. Többször próbált anyu bejönni, kérlelt, parancsolt. Verte az ajtót, de be nem engedtem.  Aztán síri csönd………..hosszassan. Úgy 2-3 felé megnyugodtam, arra gondoltam ez csak egy álom volt. És elaludtam.

Reggel az ébresztőm csöngött, de nem nyomta ki. Annyira fáradt voltam, hogy hagytam had berregjen.  Fred rúgta be az ajtómat és vágta a földhöz az ébresztő órát. Na arra már csak fölkeltem. Odaült az ágyam szélére, és átölelt. Eléggé el voltam keseredve.

-  Anyuék elmentek.

- Tudom.-hazudtam. Azt hittem megsajnálnak és itt maradnak. De most, hogy ezt most megtudtam hirtelen megint meg telt a szemem könnyel.

- Hazudsz!-Fred tudta, hogy kamuzok, ismeri az észjárások, azt szokta mondani naiv vagyok és  harmat gyönge, ha ellenfelek lennénk egy olyan helyen, ahol meg kell ölni egymást. Azt szokta mondani olyan könnyen kicselezne, hogy amint elkezdődne a játék már halott lennék. Kedves. Egyáltalán hogy jut ilyen eszébe?!!!! Aúúúú.

Átölelt, megpuszilt és azt mondta, van igazolás az orvostól, nem muszáj suliba mennem. Néha olyan jóságos, olyan anyáskodó. Fred-et szeretem talán a legjobban. Ha összetörök feltakarít. Persze az ő maga módján. És tudom, hogy nem is Blake nem is Jake nem kelt még föl. Tudom, hogy Fred ment el az orvoshoz és dekkolt  fél órát, hogy az egész családnak kimenőt írasson alá.

- Freddi úgy szeretlek, majd megeszlek.-és megszorongattam.- Szerintem az lenne a legjobb ha ezentúl te lennél a főnök! Na? Én „megszavazlak”!

- Jól van, jól van, én is szeretlek!

- Csinálunk valami reggelit?

- Ja.

Lementünk a konyhába és sütöttünk palacsintát. Megkentük nutellával, mert a palacsinta nutellával az igazi! Utána tévéztünk, kimentünk megsétáltatni Bruno-t. Szóval úgy eltelelt a nap. És belül is kezdtem  megnyugodni, beletörődni a dologba. Este megcsináltam a házikat, még egy jót beszéltem telefonon Rosy-val, elmeséltem a történteket, ő meg mondta nem történt semmi a suliban. Dolgozatot írtak föciből, az 1es felelésem miatt, mert rájött a tanár, hogy a többiek tényleg nem szoktak tanulni, így nagy lesz az öröm holnap az osztályban..pff. ez az én formám

Lefekvés elött még megmértem magam és megállapítottam, hogy legalább az alakom jó. Megfésülködtem, fogat mostam, utána arc ápolás, és go ágy. De mikor befeküdtem a jó meleg pihe-puha ágyba rám tört a bűntudat. Meg sem köszöntem Frednek, hogy ilyen kedves volt velem. Átszaladtam még az ő szobájukba, még egyikőjük sem aludt még.

- Hát te?-kérdezte meglepődve Fred.

- Jöttem megköszönni a mai előadásodat. Igazán hiteles volt.-somolyogtam.

-hahaha-ő is.de látta, hogy komolyan beszélek.
*                                                                                             *                                                                                         *

Harag vagy béke?

2

Szóval úgy volt, mint egy teljesen szokásos áprilisi reggelen. Fölkeltem, lezuhanyoztam, felöltöztem, alapozó, szempillaspirál és kiengedett haj.

 Reggeliztem utána meg elindultam suliba. Útközben csatlakozott Louis a legjobb barátom és bajtársam. Sok kudarc, sérelem, és kínos helyzetben összekovácsolódtunk (meg persze hogy pólyás korunk óta ismerjük egymást) és most már nem tudjuk egymás nélkül elképzelni egy napot sem! Helyes srác kimondottan aranyos, jószívű és vicces. Az agyi kapacitása fényévekre van az enyémtől, és kimondottan talpraesett. Sportos, teste izmos, és kidolgozott. Sötét haja rövid a lágy szellő összeborzolja. Jake néha szivat és azt mondja cukik vagyunk, ilyenkor én meg elküldöm melegebb tájakra. A suliban mindenki azt hiszi járunk, már csak emiatt is utálnak a lányok a suliból. Engem már nem érdekel felőlem aztán gondoljanak amit akarnak.

- Hogy telt a hétvége, már lefoglaltátok a szállást?

- Szuperül! Tényleg! Igen és nagyon zsíír lesz! 4 csillagos, van reggeli meg vacsi és a szobához van terasz, gyönyörű kilátással!

- Az klassz!

- Te mit csináltál?

- Öööö háááát……semmi különöset. Igazából arra gondoltam, hogy…. át kéne gondolni ezt az utazást. Szerintem kicsit elhamarkodtad a dolgokat. Egyedül elmenni egy teljesen idegen városba..korai szerintem még túl fiatal vagy hozzá, túl éretlen. Nem gondolod?

- Mi van? Túl éretlen? Mi bajod van?

- Semmi! Igazad van! Nem szóltam! Bocs!

Nem értem, hiszen tudja, hogy az egyik legnagyobb álmom Hollywood! Ott akarok híres írónővé válni. Most meg mikor már egy hajszál van attól, hogy sikerüljön elkezd habozni??? Ki érti ezt?! Pasik…! Ahh! Az út további részében némán ballagtunk, a csöndet pedig a suli rádió törte meg, azzal a felhívással, hogy ma napos idő várható, hogy spagetti lesz ebédre, és, hogy Kenny-nek levágták a sörényét és most tüsi.

Az egész napomra rányomta a bélyegét a reggeli beszélgetésünk, de próbáltam úgy tenni, mintha nem így lenne. Mivel tanultam föcire magabiztosan álltam ki az osztályom elé, de mikor belekezdtem…hát csak a címet bírtam kinyögni konkrétan. Nem hiszem el a tanár bevágta az egyest, pedig tudja, hogy mindig készülök óráról-órára!! Neki sincs jó napja, jé rokonlelkek vagyunk Mrs.Duff-al?! Ilyen sem volt még! Sebaj, úgyis olyan uncsi az ellenőrzőm! Szerencsémre ha összeveszek a legjobb barátommal, ott a legjobb barátnőm Rosetta! Rögtön levágta, hogy valami bajom van mivel 3-asnál sosem volt rosszabb jegyem! Persze nem voltam hajlandó beszélni róla, így csak rám mosolygott és annyit mondott, hogy „Ha akarod elmondod, ha nem, nem erőltetem!” Így vele is csak olyan témákról beszélgettünk ma, hogy mizu?semmi?veled?semmi?ok.ok. vagy új a szempillaspirállod?igen milyen?dögös! VAGY álmos vagyok.én is.alszunk matekon?naná! Ez nem ér, most mivan? Nem csináltam semmit!

Ebédnél viszont volt valami izgalom, mert a „sulilegjobbcsaja” Susy Elvera kiborult, mert a konyhás nénik átvágták, és nem zsírszegény tejet adtak neki. Erre föl, kidobta a tálcáján lévő összes kaját a kukába. Ezt viszont a konyhás nénik nem hagyták annyiban és „véletlenül” ráöntötték a spagetti paradicsomszószát………….sok minden történt még de nem sokra emlékszem belőle, csak, hogy kialakult egy kisebb kaja csata. A részleteket pedig azért felejtettem el, mert hozzám vágtak egy merőkanalat (jó méretes darabot), aminek következtében elájultam. Az orvosin keltem föl, az ápolónő meg azt mondta nyugodtan pihenhetek itt ameddig csak akarok, igazolja a hiányzást. Hát maradtam még fél órát és így pont az utolsó órát a tesit ellógtam! haha

A főbejáratnál vártam meg Louis-t és Rosy-t. Kipirosodott arcal jöttek ki, és kiderült osztályzásra futottak. még nagyobb HA-HA   Föl ajánlottam, hogy menjünk el a suli melletti cukiba, mire ők persze, hogy igent mondtak. Szép lassan napközben fölmelegedett az idő és a nap is kisütött, így jól esett a fagyi. Utána még elsétáltunk a parkba és beszélgettünk a hintán, és jó volt felszabadultan hülyéskedni, szórakozni, úgy mintha semmi feszültség nem lenne köztünk. Nem is tudom, azt hittem kibújhatok a kínos beszélgetés alól, de mint kiderült semmi alap nélkül reménykedtem. A beszélgetés így folyt:

- Bonnye nem szeretném, hogy harag legyen köztünk, amit reggel mondtam nem véletlenül mondtam. A véleményem nem is változott, de emiatt még nincs min megsértődnöd!-mondta Louis

- Oké, nem sértődtem meg, csak nem értettem mitől változott meg ilyen hirtelen a véleményed. Eddig szerinted is hangyás volt a családom, és kifejezetten arra buzdítottál, hogy legyek önálló, viselkedjek felnőttesen, kezdjek hamarabb valamit az életemmel. Azt mondtad tehetséges vagyok, és, hogy simán lehetek sikeres írónő! Azt mondtad menjek nyugodtan, utazzak NYUGODTAN egyedül mert biztos vagy benne, hogy elég érett vagyok egy ilyen utazáshoz. És ráadásul csak két hétre megyek?!

Rose fölállt nyomott egy puszit az arcomra, utána megölelte Louis-t elköszönt és element.

- Figyel csak annyi, hogy NAGYON NAGYON SZERETÜNK és emiatt sokkal inkább a szívünkön viseljük ha valami történik. Hidd el mi csak féltünk!-mondta Lou odajött átölelt és simogatta a hátam. Ettől annyira meghatódtam és olyan….jó volt. Eddig még sosem mutatta ilyen oldalát. Annyira szeretem. <3<3

- Tudod mit? IMÁDLAK!!! És azt mondom gyere velem, kísérj el! A szüleim fizetik (no problem). Csak tényleg nehogy már emiatt veszekedjünk.- és tényleg úgy összeborultunk mint egy pár. Nem vágom, fura, mindkettőnknek őszinteségi rohama volt, mert ilyet soha nem szoktunk mondani egymásnak. A lényeg, hogy nagy viháncolva röhögcsélve hazakísért, és búcsúzáskor egy puszit nyomott a homlokomra, majd elment.

Mikor beléptem az ajtón nem éppen arra számítottam, ami várt rám otthon………

Bevezetés! :)

1

-Tudod milyen a kín?Tudod milyen a szenvedés?Tudod milyen ha meghalsz?

Nem, tudom, hogy nem ismered ezeket, de én érted mindegyiken keresztül mentem!

 - Jaj Stefan úgy szeretlek!

- Hazudsz!

- Stefan hogy mondhatsz ilyent-zokogott a nő.

-Láttalak Demonnal a bálon!

- De ő kezdett ki velem, én meg elcsábultam. Nem hagyhatsz itt.

- Nem és ugyan miért nem, mert Demonal itt nincs elég hely casinózni vagy mi van?

 Ekkor a lány átváltozott vámpírrá és kiszívta az életet Stefanból örökre………….még komédiának is wtf????????????????? ez mekkora baromság xddd  LOL

ÁÁÁ bakker sosem leszek író, pláne nem egy Stephenie Meyer! Jah amúgy puszillak bárkivagy én Bonnye. Egy egyszerű lány, pont olyan mint aki mellett az elöbb elmentél. A legátlagosabb kinézetű (!!!) „barátságos”  kis csajszi. Szuper! A bátyám szerint tehetségem van a hülyeséghez. Az lehet, de ő bukásra áll szinte mindenből, és most dobta ki a barátnője! hah Ő hülye, én meg úgy viselkedem mint egy hülye! Voálá és kész a rémrendes család! És akkor még ne is beszéljünk az „Ikrekről” (iker bátyáim Fredi és Blake személyében), meg a munka mániás szüleimről. Két normális lény létezik a házunkban, a kutya Bruno és a macska Fify!!

A fölállás pedig a következő: vannak az ikrek ők 19 évesek,végzősök, minden tök klafa bla bla bla, utána Jake aki 18 és van egy bandája, és ővé a legnagyobb szoba és úgy szintén bla bla bla .És  végül én aki 16 éves. Nem is tudom, semmiképpen sem végzős, bandátlan J kis szobás személy vagyok. 2 barátom van aki megint csak jobb arcok nálam de azért  őtket szeretem és slussz. Haláli nem elég hogy három kamasz fiú vesz körül, csak otthon, de még én legyek a legnyomibb. Ez kész. És mind persze nagyon menők, lazák és (állítólag) helyesek. Ebben a kócerájban külön ki érdemelheti az ember a csodabogárságot azzal, hogy béna. A szüleim is sikeres multi cégeknél dolgoznak. Sokat keresnek, sikeresek. A kutya is fajtiszta Dalmata tenyésztőtöl, a cicus pedig sziámi. Komolyan mondom ha nem láttam volna a felvételt (a szülésről) azt hinném örökbe fogattak!

De annyi jó van a dologban (újkeletű) hogy idén elutazom Hollywoodba. HOLLYWOOD-BA! Még mindig elkezdek ujjongani ha arra gondolok, hogy TELJESEN EGYEDÜL leszek, és a Hollywood Walk of Fame-en majd szürcsölgetem a capuccinómat miközben a gyönyörködöm a város épületein a nyüzsgésen a még nem létező pasimmal. J Én tudtam, én mindig is tudtam, hogy karma létezik! A szüleim konzultálva a sorssal végre megszántak. És most nem fogok elszúrni semmit, és minden csodálatos lesz. Felejthetetlen élmény számomra csak a tudat, hogy leléphetek!.......................Na de várjunk csak, hogy is kezdődött..?