"Figyelemre méltó"

Hát először is nagyon köszönöm nektek, hogy olvassátok a blogomat.<3<3 Későbbre sikeredett az új rész, nagyon sajnálom csak oszt.kiránduláson voltam. Az új részről pedig annyit, hogy hát elkezdőttek az események!;)

4.
A reggel simán ment, mondjuk Fify kicsit összeszőrözte a ruhámat, de nem volt vészes, vagy nem annyira érdekelt. Sokkal inkább Louis-val akartam beszélgetni. Ha a legjobb barátoddal nem beszélsz egy napig, az olyan hiány, minta egy napig nem vehetnél levegőt. Így hát már korábban kimentem a házunk elé, mert tudtam előbb fog jönni, mint szokott. Jól tudtam.

- Áááá heló, hogy vagy?

- Köszi most már jól vagyok.

Hosszas ölelés…

- Akkor jó, már nagyon aggódtam. Miért nem hívtál tegnap?

- Bocsi, nem volt kifejezetten erőm rá. Ne haragudj.

- Semmi baj, Rosy  mondta mi volt.

- Már túltettem magam. Említette tegnap Rosy, hogy jött egy cserediák. És azt is említette, hogy…hát, hogy tetszik neked. Hmmm?

- ÖÖÖ hát ja. Nagyon helyes lánynak tűnik.

- Hogy néz ki?

- Jól.

- Bővebben?

- Ajj majd meglátod.

- Jó. És beszéltetek már?

- Ja.

- Éssssssss? Ne harapófogóval kelljen kiszednem belőled!- kezdtem kicsit fölháborodni, mintha szándékosan ellenem lenne.

- Kérdeztem, hogy honnan jött, mondta, hogy Franciaországból. Kérdeztem, hogy tetszik az új suli, mondta, hogy eddig nem ismer senkit, mondtam, hogy szívesen bemutatom pár embernek, erre ő meg iszonyúan hálálkodott. Meg mondta, hogy van két nővére és, hogy velük jött. Jah és Emily a neve. Ennyi igazából. Na elégedett vagy?

- Egyenlőre.

- Szuper.

- Nagyon kíváncsivá tettél.

- Jaj ne. Nehogy elkezdj feltűnősködni vagy ellátom a bajod. – és félig viccesen, félig olyan rosszfiúsan rám sandított.

- Okéééé vettem a célzást. – nyomtam egy puszit a szép kis pofijára, majd nevetgélve sétáltunk a suli felé.

Sétálás közben megfigyeltem, hogy milyen szép reggelente az arca. Kicsit olyan álmoksás, fáradt, de a boldogság sugárzik minden porcikájából, minden mozdulatából, a nézéséből. Ha rám néz mindig elmosolyodik és ez olyan energiával tölt el amire nekem szükségem van, minden percben. Egy külső ember azt hinné szerelmes vagyok Louis-ba, de szerintem nem. Igaz pici koromban tényleg szerelmes voltam belé, és emlékszem mennyire „kiborultam” amikor húzogatta a hajamat, mert azt hittem azért mert utál. Ilyenkor elfutottam sírva. Ő utánam jött. Megkérdeztem ha utál miért jön utánam, ő meg csak felnevetett és azt mondta „kis butuska, dehogy utállak!” és letörölte a könnycseppeket az arcomról, és megölelt.

- Mit nézel? – oóóó észrevette, hogy őt nézem. Basszus.

- ŐŐ semmit.

- Na mivan kölyök, engem bámulsz? – próbálta viccesre venni a figurát, de láttam, hogy kicsit furán néz.

- Ja igen. Ez van haver, az olyan fiúkat  mint te megnéz magának az ember tudoood…?! – azt hiszi hülye vagyok….pff ebből a helyzetből már nem lehet jól kijönni……………….KÍNOS CSÖND……………..! Legszívesebben befogtam volna a pofámat, de nem csak jött belőlem..:

- De amúgy nem viccelek! Louissss olyan helyes az arcocskád így reggel!! – és egy kicsit még nyávogtam is hozzá. ÁÁÁ nem volt ciki. Nem tudom ilyenkor mi üt belém, és amúgy amit mondtam igaz volt, csak nem feltétlenül kellett volna ezt a tudtára adni.

Szerencse jófejként kezelte. Elmosolyodott és röhögött. De velem röhögött, nem rajtam. Vigyorogtunk mint két vadalma. J

- Köszönöm a bókot mádám. Úgy vélem kegyed kicsit álmos még, vagy pedig forró láz gyötri.

haha de viccesek vagyunk..

- És ön egy rendkívül figyelemre méltó hölgyemény. A nap megcsillan szemein, és úgy vakít akár a smaragd. Göndör hajfürtjei olyanok akár az örvény a tengerben. Igen ez a legjobb szó figyelemre méltó. - ez annyira jól esett, még ha csak poénnak is szánta. Megálltunk, egymás szemeibe néztünk, és egy pillanatra úgy éreztem komolyan gondolja. Egy pillanatra szerelmes voltam, az előttem álló fiúba. Az arca komoly volt, és olyan felnőttes. Engem figyelt. Nem tudtuk mire vélni azt az érzést ami elfogott minket, nem tudtuk mivel még életünkben nem mondtunk ilyet egymásnak…El kezdtünk közeledni egymáshoz. Vészesen közel voltunk egymáshoz, mikor már éreztem a leheletét, éreztem az illatát, éreztem a melegséget ami belőle áradt. Így közelről olyan szépek voltak az ajkai. A kezével közelebb húzta az arcomat az övéhez.

A sulitól kb. 10 méterre voltunk, de semmi hangot nem hallottam. Mintha csak mi lettünk volna az egész földön. Annyira szerettem volna ha ez a pillanat örökké tartana, haha „kis butuska”. Olyan édesen nézett, azt hittem ott olvadok el a karjaiban. És elindult. Ő már döntött. Mintha egy lavina kezdődött volna. Az ajkai már csak pár centiméterre volt az enyémtől.

- Szia Louiiiiis! Megmutatod hol a nyelv terem? Franciám lesz és nem tudom hova menjek? – üvöltözött a suli kapujából egy csaj. Tiszta barbie, festett szőke haj, szolizott barna bőr, magas sarkú. Ó hogy az a lány egy mekkora k*rva. Utálom, tiszta szívemből utálom.

Rögtön szétrebbentünk, és mind ketten eléggé zavarban voltunk. Egy gyors „később találkozunk” és elszaladt. Ennyi, nem hittem el ami történt. Nem hittem el az, hogy majdnem megcsókolt, és nem hittem el azt sem, hogy ilyen  könnyen itt hagyott. Egy libáért aki…………………………………nem is jutottam szóhoz. Elállt a lélegzetem, majd egy perc alatt fuldokolni kezdtem. A gombóc ami a torkomban keletkezett, nem hagyta hogy levegőhöz jussak. Majd vége, kész, összeomlottam. Amíg nem volt lány aki bejött volna Louisnak, nem volt soha hasonló pillanat. De mikor egy másik lánnyal megy be a suliba, és engem elfog a hiány, az irigység, és az utálat a másik lány iránt, rájövök eddig is szerelmes voltam.


 Remélem tetszett ez a rész!! A következőben jobban megismerhetjük ezt a bizonyos Emily-t.:P  5 megjegyzés és rakom! :))