Harag vagy béke?

2

Szóval úgy volt, mint egy teljesen szokásos áprilisi reggelen. Fölkeltem, lezuhanyoztam, felöltöztem, alapozó, szempillaspirál és kiengedett haj.

 Reggeliztem utána meg elindultam suliba. Útközben csatlakozott Louis a legjobb barátom és bajtársam. Sok kudarc, sérelem, és kínos helyzetben összekovácsolódtunk (meg persze hogy pólyás korunk óta ismerjük egymást) és most már nem tudjuk egymás nélkül elképzelni egy napot sem! Helyes srác kimondottan aranyos, jószívű és vicces. Az agyi kapacitása fényévekre van az enyémtől, és kimondottan talpraesett. Sportos, teste izmos, és kidolgozott. Sötét haja rövid a lágy szellő összeborzolja. Jake néha szivat és azt mondja cukik vagyunk, ilyenkor én meg elküldöm melegebb tájakra. A suliban mindenki azt hiszi járunk, már csak emiatt is utálnak a lányok a suliból. Engem már nem érdekel felőlem aztán gondoljanak amit akarnak.

- Hogy telt a hétvége, már lefoglaltátok a szállást?

- Szuperül! Tényleg! Igen és nagyon zsíír lesz! 4 csillagos, van reggeli meg vacsi és a szobához van terasz, gyönyörű kilátással!

- Az klassz!

- Te mit csináltál?

- Öööö háááát……semmi különöset. Igazából arra gondoltam, hogy…. át kéne gondolni ezt az utazást. Szerintem kicsit elhamarkodtad a dolgokat. Egyedül elmenni egy teljesen idegen városba..korai szerintem még túl fiatal vagy hozzá, túl éretlen. Nem gondolod?

- Mi van? Túl éretlen? Mi bajod van?

- Semmi! Igazad van! Nem szóltam! Bocs!

Nem értem, hiszen tudja, hogy az egyik legnagyobb álmom Hollywood! Ott akarok híres írónővé válni. Most meg mikor már egy hajszál van attól, hogy sikerüljön elkezd habozni??? Ki érti ezt?! Pasik…! Ahh! Az út további részében némán ballagtunk, a csöndet pedig a suli rádió törte meg, azzal a felhívással, hogy ma napos idő várható, hogy spagetti lesz ebédre, és, hogy Kenny-nek levágták a sörényét és most tüsi.

Az egész napomra rányomta a bélyegét a reggeli beszélgetésünk, de próbáltam úgy tenni, mintha nem így lenne. Mivel tanultam föcire magabiztosan álltam ki az osztályom elé, de mikor belekezdtem…hát csak a címet bírtam kinyögni konkrétan. Nem hiszem el a tanár bevágta az egyest, pedig tudja, hogy mindig készülök óráról-órára!! Neki sincs jó napja, jé rokonlelkek vagyunk Mrs.Duff-al?! Ilyen sem volt még! Sebaj, úgyis olyan uncsi az ellenőrzőm! Szerencsémre ha összeveszek a legjobb barátommal, ott a legjobb barátnőm Rosetta! Rögtön levágta, hogy valami bajom van mivel 3-asnál sosem volt rosszabb jegyem! Persze nem voltam hajlandó beszélni róla, így csak rám mosolygott és annyit mondott, hogy „Ha akarod elmondod, ha nem, nem erőltetem!” Így vele is csak olyan témákról beszélgettünk ma, hogy mizu?semmi?veled?semmi?ok.ok. vagy új a szempillaspirállod?igen milyen?dögös! VAGY álmos vagyok.én is.alszunk matekon?naná! Ez nem ér, most mivan? Nem csináltam semmit!

Ebédnél viszont volt valami izgalom, mert a „sulilegjobbcsaja” Susy Elvera kiborult, mert a konyhás nénik átvágták, és nem zsírszegény tejet adtak neki. Erre föl, kidobta a tálcáján lévő összes kaját a kukába. Ezt viszont a konyhás nénik nem hagyták annyiban és „véletlenül” ráöntötték a spagetti paradicsomszószát………….sok minden történt még de nem sokra emlékszem belőle, csak, hogy kialakult egy kisebb kaja csata. A részleteket pedig azért felejtettem el, mert hozzám vágtak egy merőkanalat (jó méretes darabot), aminek következtében elájultam. Az orvosin keltem föl, az ápolónő meg azt mondta nyugodtan pihenhetek itt ameddig csak akarok, igazolja a hiányzást. Hát maradtam még fél órát és így pont az utolsó órát a tesit ellógtam! haha

A főbejáratnál vártam meg Louis-t és Rosy-t. Kipirosodott arcal jöttek ki, és kiderült osztályzásra futottak. még nagyobb HA-HA   Föl ajánlottam, hogy menjünk el a suli melletti cukiba, mire ők persze, hogy igent mondtak. Szép lassan napközben fölmelegedett az idő és a nap is kisütött, így jól esett a fagyi. Utána még elsétáltunk a parkba és beszélgettünk a hintán, és jó volt felszabadultan hülyéskedni, szórakozni, úgy mintha semmi feszültség nem lenne köztünk. Nem is tudom, azt hittem kibújhatok a kínos beszélgetés alól, de mint kiderült semmi alap nélkül reménykedtem. A beszélgetés így folyt:

- Bonnye nem szeretném, hogy harag legyen köztünk, amit reggel mondtam nem véletlenül mondtam. A véleményem nem is változott, de emiatt még nincs min megsértődnöd!-mondta Louis

- Oké, nem sértődtem meg, csak nem értettem mitől változott meg ilyen hirtelen a véleményed. Eddig szerinted is hangyás volt a családom, és kifejezetten arra buzdítottál, hogy legyek önálló, viselkedjek felnőttesen, kezdjek hamarabb valamit az életemmel. Azt mondtad tehetséges vagyok, és, hogy simán lehetek sikeres írónő! Azt mondtad menjek nyugodtan, utazzak NYUGODTAN egyedül mert biztos vagy benne, hogy elég érett vagyok egy ilyen utazáshoz. És ráadásul csak két hétre megyek?!

Rose fölállt nyomott egy puszit az arcomra, utána megölelte Louis-t elköszönt és element.

- Figyel csak annyi, hogy NAGYON NAGYON SZERETÜNK és emiatt sokkal inkább a szívünkön viseljük ha valami történik. Hidd el mi csak féltünk!-mondta Lou odajött átölelt és simogatta a hátam. Ettől annyira meghatódtam és olyan….jó volt. Eddig még sosem mutatta ilyen oldalát. Annyira szeretem. <3<3

- Tudod mit? IMÁDLAK!!! És azt mondom gyere velem, kísérj el! A szüleim fizetik (no problem). Csak tényleg nehogy már emiatt veszekedjünk.- és tényleg úgy összeborultunk mint egy pár. Nem vágom, fura, mindkettőnknek őszinteségi rohama volt, mert ilyet soha nem szoktunk mondani egymásnak. A lényeg, hogy nagy viháncolva röhögcsélve hazakísért, és búcsúzáskor egy puszit nyomott a homlokomra, majd elment.

Mikor beléptem az ajtón nem éppen arra számítottam, ami várt rám otthon………