:c

3.

Az volt a legkevésbé idegesítő, hogy a bátyáim meglestek. Annál sokkal idegesítőbb látvány volt az, hogy minden holmink dobozokban sorakozva állt az előtérben!Mi a franc……….?!

- Szervusz kicsim! Légy szíves segíts, így is késésben vagyunk!-mondta anyu és a kezembe nyomott egy dobozt azzal, hogy:”Vidd ki!”

- Oké viszem, de mi folyik itt?

- Jaj kislányom tényleg el is felejtettük elújságolni a nagy hírt! Apáddal elő léptettek, viszont emiatt elkell költöznünk Amerikába.

- Mi????????????

- Los Angeles-ben a mostani fizetés 2szeresét kapnánk! Ne értetlenkedj, ez komoly dolog!

- Ööööö….ésssss…akkor……..nekünk is menni kell?

- Hát persze, hogy nem! Nem tudnánk veletek foglalkozni (mintha eddig annyira foglalkoztak volna velünk), és ráadásul nem hagyhatjátok itt a sulit, mindegyikőtök már beilleszkedett.

Ez őszintén nagyon rosszul esett, igaz, hogy nem szívesen mentem volna, de az, hogy az eszébe sem jutott, hogy egy család, ha mondjuk előléptetést kap a szülő, mindenki megy vele együtt. Tudom, hogy béna ez az összetartás meg minden, de akkor is. Új város, új környezet, új emberek, de a család megmarad úgy ahogy volt.

- És akkor, hogy lesz? Nagyi, vagy Kristáéknál (uncsitesóimék) leszünk vagy miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii?

- Nem a húgom fogtok ideköltözni Jenna.

- Öö nem gondolod, hogy khmm, hát hogy egy kicsit felelőtlen?-ugyan Jenna nénitől tudniillik, hogy most tölti még csak be a 26-ot, de a természete egy 18 éveséhez hasonlít. Mindennap bulizik, hetente váltogatja a pasijait, még egy aranyhalat sem képes életben tartani!

- Mi nem hallottam tisztán, mit mondtál?-és felvont szemöldökkel méregetett. Jobbnak láttam hát nem feszegetni a témát. Majd..késöbb..talán. Vagy majd átmegyek Rosyhoz!

- De anyu, miért nem inkább a nagyihoz megyünk?

- A fiúk megszavazták Jennát!-ekkor oldalra pillantok, és ki kacsint rám…Jake kimás. Az ikrek csak röhögtek magukban, nagyon élvezték a helyzetet, én kevésbé. Persze Jenna egy bombázó (és tényleg nagyon szép) a fiúk nagyon rá vannak kattanva. Nem érdekli őket például, hogy a rokonuk!! ÁÁ dehogy! Jajjjjj mi lesz! Eddig csak ünnepeken, nyaralásoknál, és közös étkezéseknél kellett elviselnem őket, így nem volt olyan nyomasztó. De így?!!!!!!!!! Minden korlát nélkül azt csinálhatnak majd amit akarnak. Haha jó vicc. „majd ideköltözik Jenna”…..max. majd félévente ránk csörög egy „Még éltek-et?” azt kész.

Legszívesebben sírtam volna. Igaz, hogy alig foglalkoztak velünk eddig valamit a szüleink, de még is csak! Az ő húsuk, vérük vagyok. És ha nem láthatom őket….elsírtam magam. Biztos benne volt az is, hogy a mai nap sem olyan volt, mint egy megszokott, de ezzel a hírrel,  olyan volt minta ha, és ekkor eszembe jutott VALAMI!!!!!!

- Mami és ak-akkor-mm-mi-lesz-a-az-utazás-az-utazással? – hüppögtem.

- Ne haragudj drágaságom, de így nem szívesen engedünk el.

Itt elszakadt a cérna.-Akkor szívtelenül engedjetek el! Nem érdekel!!!!-és már üvöltöttem! Fölrohantam a szobámba, bevágtam az ajtót, és órákig sírtam. Többször próbált anyu bejönni, kérlelt, parancsolt. Verte az ajtót, de be nem engedtem.  Aztán síri csönd………..hosszassan. Úgy 2-3 felé megnyugodtam, arra gondoltam ez csak egy álom volt. És elaludtam.

Reggel az ébresztőm csöngött, de nem nyomta ki. Annyira fáradt voltam, hogy hagytam had berregjen.  Fred rúgta be az ajtómat és vágta a földhöz az ébresztő órát. Na arra már csak fölkeltem. Odaült az ágyam szélére, és átölelt. Eléggé el voltam keseredve.

-  Anyuék elmentek.

- Tudom.-hazudtam. Azt hittem megsajnálnak és itt maradnak. De most, hogy ezt most megtudtam hirtelen megint meg telt a szemem könnyel.

- Hazudsz!-Fred tudta, hogy kamuzok, ismeri az észjárások, azt szokta mondani naiv vagyok és  harmat gyönge, ha ellenfelek lennénk egy olyan helyen, ahol meg kell ölni egymást. Azt szokta mondani olyan könnyen kicselezne, hogy amint elkezdődne a játék már halott lennék. Kedves. Egyáltalán hogy jut ilyen eszébe?!!!! Aúúúú.

Átölelt, megpuszilt és azt mondta, van igazolás az orvostól, nem muszáj suliba mennem. Néha olyan jóságos, olyan anyáskodó. Fred-et szeretem talán a legjobban. Ha összetörök feltakarít. Persze az ő maga módján. És tudom, hogy nem is Blake nem is Jake nem kelt még föl. Tudom, hogy Fred ment el az orvoshoz és dekkolt  fél órát, hogy az egész családnak kimenőt írasson alá.

- Freddi úgy szeretlek, majd megeszlek.-és megszorongattam.- Szerintem az lenne a legjobb ha ezentúl te lennél a főnök! Na? Én „megszavazlak”!

- Jól van, jól van, én is szeretlek!

- Csinálunk valami reggelit?

- Ja.

Lementünk a konyhába és sütöttünk palacsintát. Megkentük nutellával, mert a palacsinta nutellával az igazi! Utána tévéztünk, kimentünk megsétáltatni Bruno-t. Szóval úgy eltelelt a nap. És belül is kezdtem  megnyugodni, beletörődni a dologba. Este megcsináltam a házikat, még egy jót beszéltem telefonon Rosy-val, elmeséltem a történteket, ő meg mondta nem történt semmi a suliban. Dolgozatot írtak föciből, az 1es felelésem miatt, mert rájött a tanár, hogy a többiek tényleg nem szoktak tanulni, így nagy lesz az öröm holnap az osztályban..pff. ez az én formám

Lefekvés elött még megmértem magam és megállapítottam, hogy legalább az alakom jó. Megfésülködtem, fogat mostam, utána arc ápolás, és go ágy. De mikor befeküdtem a jó meleg pihe-puha ágyba rám tört a bűntudat. Meg sem köszöntem Frednek, hogy ilyen kedves volt velem. Átszaladtam még az ő szobájukba, még egyikőjük sem aludt még.

- Hát te?-kérdezte meglepődve Fred.

- Jöttem megköszönni a mai előadásodat. Igazán hiteles volt.-somolyogtam.

-hahaha-ő is.de látta, hogy komolyan beszélek.
*                                                                                             *                                                                                         *