Megmentőm:.....

Először is szeretném megköszönni nektek, hogy olvassátok a blogomat. Iszonyúan örülök, ha valakinek tetszik az írásom. <3<3És szeretném megköszönni a támogató megjegyzéseiteket is, nagyon jól esnek. *.* Itt a következő rész remélem tetszeni fog. ^^

5.


Csak álltam. Dühös voltam, és reménytelenül szomorú. Bőgtem gondolkodás nélkül. De nem, nem  akartam, hogy ilyen sebezhetőnek higgyenek! Nem akartam, hogy visszaéljenek a törékenységemmel. Berohantam a suliba, és rögtön a mosdóba mentem rendbe szedni magam. Megmostam az arcom, igaz látszott a szememen, hogy sírtam, de alapozóval enyhítettem.

Bementem a terembe, csak páran voltak benn, még volt 10 perc becsöngetésig. Elővettem az Ipod-omat és megpróbáltam megnyugodni. Persze lehetetlen volt, mert a hülye osztálytársaim csak még inkább fölidegesítettek…Az egyik (Dave) baromarc elkezdi hogy „Szia Bonnye! Veszel nekem egy tehenet?” erre én „jó de minek?” „Mert azzal akarok suliba jönni!”…..Hát jólvan okéé, utána fölül a padomra és elkezdi pöckölni az állam. Lazítás..hogy is jutathatott ilyesmi az eszembe?! Utána megjön a nagy haverja ő meg csak simán adja a formáját „Láttátok tegnap a Family Guy-t? Mert én igen és úgy besírtam az egyik poénon, hogy fájt a hasam. Ja meg tegnap megrendeltem egy új DC-t nagyon zsírul néz ki!! Tényleg Bon (Bon-nak hív mert szerinte hasonlítok a bon-bonokra?!) tegnap nem jöttél, lemaradtál a nagy jelenetről Jessie és Michael összevesztek, majd a srác bocsánatot kért de Jess behúzott neki egyet. Nagyon röhögtünk a fiúkkal, szegény. Viszont legalább tudjuk nem érdemes szivatni Jessie-t mert, egy igazi terminátor.-röhögnek.

- Bizony nem úgy mint te Bon. - és rámkacsintott.

- Menjetek a francba. – elegem lett a két idióta bohóckodásából, fölpattantam és kiviharzottam a folyosóra.

Ott sem lett jobb a helyzet. A lányok az osztályból mind ott rajoskodtak egy nagy falkában,és viháncoltak ha egy 10.-es fiú elment mellettük. A kis Rosetta persze késik így nem tudtam elmesélni neki a dolgot. Olyan kitartással vártam, hogy majdnem elkéstem, szerencsére pont a tanár előtt slisszoltam be.  Rosy tuti elaludt, hajlamos rá..szuper. Louis jelzőkor bement, én próbáltam levegőnek nézni, ő próbálta elfelejtetni velem a  reggel történteket. Na hát ez a két cselekvés nem fér együtt, mivel mást akar a két fél.  Ráadásul mivel mellettem ül és nem akartam tőle kérdezni, félig üresen adtam be a töri röpdolit. Csak ne tette volna ilyen nehézzé a „levegőnek nézem” akciót..

- Bonnye figyelj, te most tényleg nem állsz szóba velem? – suttogta.

- Igen, hogy találtad ki?

- Ne bunkózz, nem értem min vagy kiakadva? Elvégre barátok vagyunk?

- Értem. Akkor így állunk. Csak mert egy percig elbizonytalanodtam. Azt hittem..azt hittem ellenségek vagyunk..- rohadt nagyot nézett, majd pedig fájdalmas arcot vágott, olyasféle „jaj most mit talált ki ez a…..”

…amikor otthagytál, és elszaladtál ahhoz a Barbie-hoz.

- TE MOST TÉNYLEG FÉLTÉKENY VAGY???????????? – kicsit gúnyosan, talán még sikerül az őrültbe is kergetnie.

- Nem, dehogy is, csak nem gondoltam volna, hogy ilyen lányok jönnek be neked.

- Milyen lányok? ne csináld már, nem is ismered Emilyit?!!!!!! – ezt már szinte ordítva mondta, a tanár lazán beírta az igazolatlant mindkettőnknek és kiküldött.

Magunkban puffogtunk egy darabig, vagy talán tovább is, mert a gondolataimból a csöngő vitt a valóságba.

- Tudod mit? Bemutatom neked, és akkor megváltozik a véleményed! – mondta és a karomnál húzva odavonszolt a termük elé.

- Csak úgy megjegyzem, ne hidd, hogy 2 nap alatt annyira meg lehet ismerni valakit, hogy inkább az ő pártját fogd mint a legjobb barátodét. – mondtam kegyelemdöfésként. Ő csak lesajnáló képet vágott rám, majd kihívta Emilyit.

- Emily bemutatom a barátomat Bonnye-t.

- Szia Emily! – nagyon cuki pofát vágtam és nyomtam egy puszit az arcára, gondoltam legalább kifigurázhatok úgy egy cicababát, hogy észre sem veszi, és közben színészi karrieremet is egyengetem.

- Szia Bonnye! Jaj de örülök, hogy találkoztunk! – és ő is adott egy puszit nekem. Nagyon erősen be volt parfümözve éreztem. Egy nagy kivágású ujjatlanban volt és egy UV rózsaszín mini short-ocskában. Hozzá illő szandi, és ékszerek. Műszempilla volt rajta, és 10 kiló pirosító. Inkább strand ruha volt, mint iskolába illő, viszont mellette úgy éreztem magam, mint egy bányarém. Az ő festett de világos szőke haja mellett az én természetes szőke hajam, barnának tűnt és fakónak. Az ő rucija mellett az én kis fehér egyszerű drága ruhácskám rongynak tűnt. És hát az arcunk….nem részletezem. Igaz nem vagyok egyáltalán patis, de az arcom olyan sápadt, pláne ha egy szolizott fej mellett van!!! Lou biztos jól szórakozott. A puszi után menni készültem, de rám parancsolt, hogy beszélgessek vele, így következő óra elejéig bájologtam neki. Megtudtam, hogy eddig volt 2szer pasija, százszor partyzta magát hulla részegre,  és hogy cigizik. Megtudtam, hogy az egyik nővére modell, a másik pedig tánc tanár. Erre fölkaptam a fejem, mivel ici-pici korom óta táncolok, és imádom. Elkértem a telefon számát (persze a nővérének) haha nem neki ;)! Nagyon kedves próbált lenni, de mindketten csak Louis kedvéért csináltuk. Ugyanis Emily látta a reggelit, én meg az utána lévőt, így minden okunk meg volt rá, hogy utáljuk egymást. Jelzőcsöngetésnél azt mondta Lou-nak, „hadd váltsunk pár szót 4 szemközt, tudod olyan csajosat” erre elvonult  Louis, mi meg ketten maradtunk.

- Te, hogy is hívnak Bodri vagy kicsoda, tudom, hogy hajtasz rá, de én jövök be neki. Ha azt akarod, hogy megmaradjatok barátnak, és hogy ne tegyem tönkre az életedet

- Öhm nem gondolod, hogy ez egy kicsit nagy szabású??? – mondom, mert mi az hogy tönkre tenni az életemet?!!!

-..hogy tönkre tegyem a ti kis kapcsolatotokat, szállj le Louis-ról, oké? Ne talizzatok sulin kívül, ne öleljétek meg egymást se semmit ne beszéljetek. Sőt mi több most egy kicsit jót tenne neki ha lelépnél, mert összezavartad. Csak hogy kitisztuljanak a fejében a pozíciók, tudod, hogy ki kicsoda!

- Menj az anyádba, te beképzelt k*rva! Mégis mit képzelsz magadról meg Louisról, hogy meglátott 2napja és azóta te vagy a mindene?! Honnan jöttél? Diznilendből? Ne parancsolgass nekem, nem ismersz te még engem. – és elszaladtam. Gombóc volt a torkomban, de sokkal inkább fel voltam húzva.

Erre persze csak az hiányzott, hogy Louis elkezdje nyomatni, hogy nem meg mondtam milyen jófej?!..meg hasonló mondatai.

- Na ugye milyen szinpi? Ha megismered, meg fog változni a véleményed. És..

- Sziasztook! – megérkezett Rosy is.

- Hát te meg? Lógunk első óráról mi? – mondtam neki és gyorsan megöleltem.

- Történt ma valami?

- Mire gondolsz? – Louis kicsit megijedt, nem akarta, hogy megtudja Rosy a reggeli kis affért.

- Olyan feszültek vagytok. – én kezdtem volna mesélni, de Lou belevágott a szavamba és benyögte, hogy pedig nincs semmi. Hát jó ha nincs semmi,akkor nincs semmi. Leálltam a „levegőnek veszem” akcióval úgy is reménytelen, és inkább én is úgy viselkedtem, mintha mi sem történt volna. Lehet hogy jobb ötlet, ha ebből most kihagyjuk Rosyt.

- Hát jó. És tényleg mi van azzal az új lánnyal, tudod akit tegnap láttunk? – fordult Louis-hoz. Egy kicsit még diskuráltak, utána elkezdődött az óra, szóval mindenki a helyére ült. Egész órán néma kussban voltam, nem akartam még egy beírást mára.

A következő órák mind így teltek el számomra, szünetekben pedig a következőre tanultam. Nem figyeltem arra, hogy mit olvasok, azon járt az agyam, hogy mennyire vegyem komolyan, ezt az Emilyt. Szerintem képes és mindet elront, ha úgy látja, közelebbi a kapcsoltunk Louis-val mint a barátság. Csak az a poén, hogy tuti ezek után nem lesz közelebbi a kapcsolatunk. :DD És már szinte minden elrontott, úgy értem ideje föl hívni anyát. Igaz pár napja mentek csak el, de én találkozni akarok velük.  Jól mondta a csaj, húzzak innen. Aztán majd lesz ami lesz. Kész. Suli után nem vártam meg senkit elindultam egyedül. Haza ballagtam, nem volt még senki otthon, a fiúknak még volt órája, így kivittem sétálni Bruno-t a rétre. Annyira édesen szaladgál a magas fűben. Amióta van kutyánk, mindig a rétre visszük ki sétálni. nagyon jól ismerem az ottani embereket, ismerem a környéket is. És az az egyik kedvenc helyem. Ha a bátyáim keresnének, tuti rögtön ide jönnének.

Sokáig maradtam, én leültem a fűbe és gondolkoztam, mikor Bruno kiszaladgálta magát csatlakozott. Ott fetrengett mellettem aztán meglátott egy nyulat, és úgy elkezdett szaladni, mint a fene. Egy pillanat alatt történt, de az a pillanat elég volt ahhoz, hogy eltűnjön. Nem láttam sehol. A nevét kiabáltam, de nem hallottam lábdobogást válaszként. Eléggé kétségbe estem, mert kezdett besötétedni is, fölhívtam Jake-et aki mondta, hogy azonnal jön. Hozta az ikreket is és együtt kerestük még két órán keresztül. Akkorra már este lett. Egy fiú hangjára lettem figyelmes. Valakihez beszélt, nyugtatgatta. A hang irányába kezdtem szaladni, és a magas fű miatt, majdnem keresztül mentem rajtuk. A fiúból nem sokat láttam, göndör hajú volt azt hiszem, és az én Bruno-mat simogatta. Fölnézett rám, azt arca annyira hasonlított valakire, de biztos nem ő volt az.

- Ez a te kutyád? – a hangja olyan dallamosan csengett, jó volt hallgatni.

- Igen. – és ekkor már teljesen biztosan mondtam magamban, aki az én kutyámat megtalálta Harry Styles!

Szerintem ez a rész egy kicsit uncsira sikeredett. Ne haragudjatok. A következő rész 4 rendszeres olvasó után jön. :) I love u guys!! <3