Csak lazán...

Iszonyú jó érzés volt, mikor kiderült valakiről, hogy régen olvasta a blogot, és hogy 'féléve ezt keresi, és megtaláltuk egymást.......nagyon örültem neki, és persze a kommentelőknek is nagyon hálás vagyok, hogy írtak!! Megint csak nem húznám tovább a szót, csapjunk a lovak közé! ;)


10./1.

Reggel, délelőtt, délután, este minden simán ment, reggel csak úgy 30 percet késtem a suliból, mert a szüleimmel "beszélgettem, délelőtt csak összevesztem Jake-el, hogy még a testvéri szeretetet is megerősítsem, délután csak eltévedtem a külvárosban, és este pedig kétségbeesetten sírtam a külvárosban. De sebaj, még ennek ellenére is azt mondtam magamnak én egy nyugodt, kiegyensúlyozott lány vagyok, aki talpraesett, felelősségteljes, boldog családi és baráti körben van (persze). Először is így kezdődött a napom:

- Hej túró, tejfel, döglött kutya kelj fel!- üvöltötték be az ajtón az ikrek. Nem tudom, hogy tervezték, hogy le "döglött kutyáznak" és utána nem bújnak el előlem örök életükre, attól rettegve, hogy mikor tekerem ki a nyakukat, de akkor egyáltalán nem úgy tűntek, mint akiknél mondjuk 'egészéletrevaló bőrönd lenne, tele túlélő cuccokkal, és a megbánás sem látszott rajtuk túlságosan. Na most majd kiderül ki az úr(nő) a házban, gondoltam, és azzal a lendülettel kiugrottam az ágyamból.
-Kitépem a hajatokaaat!-visítottam, önkívületi állapotban, és lerongyoltam a lépcsőn.
-Khmm, jó reggelt!-krákogta Nate, az asztalnál ülve. (?!)
-Neked is!-mondtam, és tovább üldöztem az ikreket, egyáltalán nem fönnakadva azon, hogy a fiú, akivel 'barátkozom reggel 7 kor a reggeliző asztalunknál ül, és jó reggelt-el köszön!
Á dehogy azzal sem volt probléma, hogy a hajam kócos, egy kinyúlt 2 mérettel nagyobb póló volt rajtam, és üvöltözök. Átkutattam az egész konyhát, nappalit, fürdőszobát, még a wc-be is bekukkantottam, de sehol nem voltak. Egy "Megbocsátasz?" és fölrohantam a lépcsőn. A szobámban voltak, Jake épp a tini magazinjaimat olvasgatta, az ágyamon, az ikrek pedig a melltartóimat próbálgatták.
-Ti normálisak vagytok????-kiáltottam, majd rávetődtem Blake-re, ő meg fellökte Fred-et, szóval eldőltünk.
-Azonnal levesziteeek, vagy.....-de nem tudtam befejezni a mondatot, mert Blake elkezdett sírni, (amiért kitéptem 3 hajszálát)...
-Aúúú-siránkozott.
-Ne aúzz!! Fiú vagy és 19 éves! Csak nagyobb a fájdalomküszöböd 3 hajszál elvesztésénél?!!- ütögettem hisztisen a mellkasát.
-Menj a fenébe!- mondta Jake, aki eddig csendben olvasott. Ránéztem és láttam, hogy azóta olvasmányt váltott, és most a naplóm volt a kezében.
-ÉNN??-kérdeztem csodálkozva.
Jake kiviharzott, a fiúk utána, én meg tanácstalanul keltem föl a földről, és néztem meg a naplót.
Aha, már értem, elolvasta azokat az írásaimat, amikor épp szakított vele Rebecca ( az eminens, és modell ex-barátnő), én pedig kicsúfolom Jaket. Jó tudom elég kétszínű dolog, hogy jófej voltam Rebeccával, miközben meg volt róla a magam véleménye, de amiről nem tud az úgysem fáj, és még mindig így jobb, mert ha alapból bunkó lettem volna, Jake elvágja a torkomat, miközben alszom......szóóval
Csöngött a telefonom, anyuék hívtak!!
-Szia kicsim! Hogy vagy, hogy vagytok a fiúkkal? És mi újság Jennával, már berendezkedett?
khm ja, hogy mi felnőtt felügyelet nélkül járunk-kelünk, eszünk, iszunk, alszunk. Hoppááá
-Hát mami, őszinte leszek, eddig még nem tűnt fel, hogy Jenna néni velünk lakik. És épp most birkóztam meg az ikrekkel, és ezzel egy időben haragudott meg rám Jake....síri csönd.....lerakta volna??!
-Halló! Anyu, még ott vagy?
-Mi az, hogy Jenna nincs ott?! HOL VAN?!!
-Honnan tudjam????-miért rám haragszik, és mit üvöltözik, arra való a telefon, hogy ne kelljen a világ másik végére üvölteni, anélkül is tudjon az ember kommunikálni.
-Nagyon gyorsan hagy fel ezzel a stílussal kislányom!-kezdett fenyegető hangra váltani.
-Najó, elfogok késni! Szeretnél valami hasonló, hasznos tanáccsal még ellátni, vagy akarsz még valamit, mert nem éppen a megfelelő időben hívtál!-mondtam nyugodtabban, de a torkomban gombóc lett. Idehív Amerikából, leszid amiért, a testvére nincs nálunk, és azzal meg nem törődik, hogy Jaket megbántottam.:( Na szép.
-Igen lenne egy-két mondani valóm!-mondta fölháborodottan, de én leraktam egy "Jó, majd este lemondod, puszi!"-val. Tudom, hogy ezt nem kellett volna, és nagyon nagy neveletlenség, hogy kinyomom az anyámat, de ő sem piskóta, és ebben a családban nem érvényesek ezek a szabályok, mert ezek a normális családokra vonatkoznak.

Fölkaptam egy gatyát, fehér póló, nyaklánc, és mentem is le reggelizni.

Direkt úgy viselkedtem, mintha az elmúlt háromnegyed órában semmi különös nem lett volna. Nate még mindig a széken ült, nem evett, nem ivott, csak ott ült. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, és azt sem, hogy ott van. Ránéztem az órára, miközben a müzlit lapátoltam be a számba, 2 perc múlva nyolc. Ijj. Lecsörtetett a három fiú a lépcsőn.
-Jó étvágyat!-mondta Fred, és átölelt hátulról.
-Kösz!-morogtam.
-Mit beszéltél anyával?
-Üvöltözött egy sort, hogy miért nincs itt Jenna, aztán leraktam.
-Este elhozzuk?-nézett rám, miközben kérdezte.
-El.-mosolyogtam most már el.
-Na azért!-mondta. -Amúgy is jobban áll neked a mosolygás. Nem vagy elég hiteles, mikor duzzogsz.
-Héé! Hiteles vagyok! És tudod miért?
-Mert tényleg duzzogsz?
-Igen!-néztem rá büszkén, amolyan 'a tanítvány felülmúlta a mestert' -nézéssel.:')
-Nem akarok beleszólni, de lassan indulnotok kéne!-mondta Nate. Ez kész, azért ül itt, hogy figyelmeztessen, elfogunk késni. Nagyszerű, mert magunktól nem tudnánk?!
-Na ne mond!-mondta Jake, és forgatta a szemét.
-Oké, csak szóltam.-mentegetőzött Nate.
-Nem kell szólni, tudjuk, és amúgy is mi a francot keresel itt ilyenkor?-mondta egyre gorombábban Jake.
-Őőőő-habozott a válasszal-őőő.
-Na húzzál innen nagyon gyorsan, vagy én rugdoslak ki!-mondta elképesztő nagyképűen, és kicsit sem tréfálkozva.
-Jakee!!-álltam föl, és néztem rá hitetlenkedve. Mitől lett ennyire pofátlanul öntelt bunkó?
Nate fölállt, intet és elment. Nem értettem az egész jelenetet.
-Neked meg mi a fészkes bajod van?-rikácsoltam. Nem válaszolt, kiment a kocsihoz, és várt minket.
Utána mentünk, egész úton néma csöndben gondolkoztak, még meg sem próbáltak a fiúk válaszolni, én meg a megválaszolatlan kérdéseimmel rágódva léptem be a termünkbe. Jaj nee, már megint Mrs.Duff-al volt óránk. Mikor beléptem kíváncsi tekintetek meredtek felém. A tanárnő abba hagyta a monológját, az ősmasszívumok kialakulásáról, és kérdőn rám nézett.
-Nem találtad az iskolához vezető utat Bonnye?
-Elnézést, sajnálom, tudja, csak elfelejtettem a modókát...-mondtam kissé már vigyorogva.
-Mit mondtál? Mondókát?-kerekedett el a szeme.
-Tudja "Mindig a sárga köves úton"...-vigyorogtam a képébe.
-Jersey! Az igazgatóhelyetteshez! Most!
-Igenis!-szalutáltam, és elindultam 'menetelve kifelé!
Az osztály szakadt a röhögéstől. Fogalmam sincs mi ütött belém, hogy miért kezdtem feszegetni, azt a bizonyos határt.. Passz. Hiányzott egy kis vidámság mostanában az életemből..Bár annyira nem vidámság, intőt kapni, de túl lehet élni ezt a sokkot is:)
Azt a sokkot viszont, nem lehet megemészteni, hogy mikor kifelé menetelve körbe néztem az osztályban, új jövevényünk, Emily személyében, az én üres helyemen ült!!!!!?!! Hogy képzeliiiiiii??!!! És mit keres az ÉN osztályomban???! Túl messzire ment az a tyúk!!! Ezt persze mind az igazgatóhelyettesnek panaszoltam el, aki miután beírta az intőt, az irodáján kívül szeretett volna látni, én meg naná, hogy az ajtóban elkezdtem hisztizni....Kaptam még egy intőt. pont. ezt is jól megkaptam..
Egész nap némán szuggeráltam Louis-t és az 'új csaját, mert, hogy más össze is jöttek. A plasztik bomba, ma is formájában volt, kicsit mint egy élő barbie...brrrr
Ebédszünetben végre volt társaságom, magamnak köszönhetem, mert belementem Louis-ba. Rövid volt a beszélgetésünk, és nagyon tartalmas.
-Oh bocsi.
-Semmi.
-Amúgy mi újság?-próbáltam kezdeményezni.
-Semmi különös. Most már a mi osztályunkba jár Mily! Megkértük az osztályfőnököt. Meg voltam vele tegnap egy francia étterembe, mert ugye francia, és megkóstoltam a csigát, van róla kép is, megmutassam? -kérdezte és már vette is elő a telóját. Pfujjjjjjjjjj, ezek undorítóak!! Megmutatta a képet ahogy épp csókolóznak, és előttük a csiga. Blah, ez aztán romantikus. A képen Emily-nek műszempillája van, a köldökéig kivágott kis ruha, műköröm, neee ettől a lánytól tényleg rosszul leszek, és annak a libának a szája Louis ajkán!!!!!!! Neeeeeeeeeeeee :'( hüpphüpp
-Hát ez rém izgalmas. Na szia!-nem bírtam tovább nézni, belegondolni az egész történetbe, inkább leléptem.
Leültem a lehető legmesszebbi asztalhoz, ahol Josh és Dave hülyéskedtek.
-Üdv!-köszöntem nekik, és elkezdtem kajálni.
-Szervusz Bonnye, már vártunk.-mondta Dave átszellemült (főnőkvagyok) nézéssel.
-Nagy volt a reggeli kis műsor. 'Mindig a sárga köves úton, mi?.-röhögött Josh.
-Ühümm.-hümmögtem, és nevettem velük.
Ekkor Jake rontott be az ebédlőbe, nagy érdeklődés közepette, ,odajött hozzám és a hajamnál fogva kirángatott.
-Te elmebeteg állat!-mondtam sértetten.
-Ne csináld a műsort!
-Milyen műsort! Te csörtettél be az ebédlőbe, és ráncigáltál ki!-néztem rá kelletlenkedve.
-Nem érdekel, maradj már csöndbe, és jól figyelj!
-Oké.
-Rebecca olyan miatt szakított velem, amit te mondtál neki rólam?-kérdezte komolyan.
Feszült helyzet, jobb lenne elfutni....
-Köhmm, talán?-kérdeztem.-De mit számít az? Kidobott kész, vége!
-Válaszolj! Igen vagy nem?
-Igen, na, akkor mi van, amit mondtam igaz volt, egy, kettő, ha pedig egy ilyen dolog miatt szakít, akkor úgy sem szeretett igazán.-mondtam dühösen.
-Értem, tehát azt hiszed, te mindent tudsz, eldöntöd ki szeret kit igazán, és tönkreteszed mások párkapcsolatát?!! Jó rendben, én is úgy érzem már, hogy mindent tudok, és te nem járhatsz egy világsztárral, akiért lányok milliói epekednek. Mert nem illetek össze!
-Hogy miii????? Miről beszélsz, milyen világsztár?
-Tudod te azt nagyon jól, a lelked mélyén!
-Ezért voltál olyan bunkó reggel vele?-már csak pár másodperc kellett és zokogtam.
-ÁÁ dehogy? Miről beszélsz, már eleve adta a helyzet, ugyanis az én házamba többet be nem teszi a lábát!-vicsorogta..
-Ezt hogy képzeled?!! Nem vagy az apám, és nem a te házad!-üvöltöztem.
-Na higgadj le, vagy a szülinapi bulidnak megy a kárára!-fenyegetőzött.
Egy "kisebb csoport gyűlt körénk...Megláttam Fredet és odaszaladtam hozzá.
-Vigyél el innen, kérlek!-suttogtam.
-Rendben!-és védelmezően átkarolt, kivitt.
Beszállva a kocsiba is zokogtam. A bátyám, a saját bátyám, egy ilyen hülyeség miatt, ellenem fordul??

                                                                 
                                               ***
folyt.köv.:)
4 hozzászólás, és rakom a következő részt!:)))<3